Családlátogatás a Hidegségben…

Ma reggel útra keltünk a gyimesbükki ház vezetőivel, hogy felkeressünk pár családot, akiknek a csemetéi a gyermekotthonban laknak. Szívmelengető élményekben meggazdagodva telt a napunk…

Mint kiderült, nem minden itt lakó gyermek árva, vagy dobták ki a szüleik. Vannak köztük, ahol a szülők olyan szegények, hogy a gyermek ha náluk maradna, biztosan nem kapna meg azt az ellátást, vagy iskolázottságot, mit az Alapítványnál. De olyan is van, hogy a szülők olyan elhagyatott helyen laknak melyek olyan megközelíthetetlenek tömegközlekedéssel, hogy a gyerek onnan nem lenne képes naponta iskolába bejárni.

Az első utunk Ádámékhoz vezetett. Ádám 16 éves, két kisebb leánytestvére van. Apjuk Gyula egyedül neveli őket, mert az anyjuk 6 éve fogta magát, és lelépett. Azóta sem tudják, hol van. Gyula “házi cigány” ember, (errefelé így hívják a nem vándorló cigányokat) aki napszámból él.

A ház, amiben laknak fából épült, ablakai szimpla üvegezésűek. Az egész épület két helyiségből áll. Víz, WC, fürdő nincs benne, villanyt is a szomszédból kapnak. Fűtést egy kis vaskályha adja.

Ahogy belépünk, kedves mosolygós ember fogad. A ház (ami a szoba) tiszta, rendezett. Minden sarkon egy ágy van, hiszen mind az 5-en ebben az egy szobában laknak télvíz idején, hogy takarékoskodni tudjanak a fával. Gyula főz egy jó kávét nekünk, és a hűtőből friss sütemény is előkerül. Látszik hogy készült, várt minket.

A lányok illedelmesen köszönnek, és csendben figyelnek végig. Ádám is elénk jön, tiszta tekintete, kellemes kézfogása van. Mélyen és mosolyogva néz a szemembe és köszönt: “dicsértessék”. Rögtön megkedveltem.

Az egész házat és a lakóit is két szóval tudnám a legjobban leírni: mérhetetlen szegénység, és meleg szeretet.

Ez itt a “lábtörlő”
Enikőék egy használt, de működő mikrosütőt hoztak Gyuláeknak

Mindenütt rend és tisztaság

A házban nincs wc, se fürdő. Ez az udvari illemhely az osztályrészük…

Gyula elmondja, hogy a hazát eddig bérelték, alig egy éve egy jóakarójuk vette meg nekik. Nagyon örült neki, szeméből látszott hogy hálás és alázatos ember. Sokszor elmondta hogy mennyire örül, hogy eljöttünk, és látszott, hogy őszintén mondja. A fát, amivel tüzel naponta hozza az erdőkről, így nyers, vizes fával tüzel. Sehol nem láttam az udvaron szárított felhalmozott tűzifát.

Kifelé menet Ádám egy szép cserepes virágot nyújtott át Enikő néninek, igazán kedves és figyelmesek voltak. Bár nekünk kellene adnunk nekik, mégis hatalmas szegénységükből ők adtak nekünk. Eszembe jutott most, hogy mielőtt kijöttem hány sok milliót kereső üzletember ismerősömet kértem fel adakozásra, és nem adtak semmit…megszégyenítő mennyire elveszti a jólétben elő ember az értékrendjét, miközben ezek a világ szegényei örömmel osztják meg velünk mindenüket, amijük van.

Jó volt itt lenni, megmelengette a szívünket. Kifelé menet a ház sarkában imára kulcsoltam a kezem és elmondtam egy imát Gyuláért és a gyerekeiért. Mikor kinyitottam a szemem, Gyula mellettem állt, és mosolyogva dicsőítette Istent, és kért áldást az életünkre, szolgálatunkra. Nagyszerű ember, örülök, hogy megismertem.


A második állomáshelyünk egy négytagú család volt két fiú gyermekkel. A kisebbik alig 6, a nagyobbik 15 éves, igazi (versenyt is nyert) mesemondó fiúcska. Ő él a gyimesi házban és csak hétvégente jön haza édesanyjához és kisöccséhez. Az apuka Magyarországon dolgozik, most épp Tatabányán, de volt fél évet Mosonmagyaróváron az SMR-ben is. (Milyen kicsi a világ) Negyedevente jár haza, és hozza haza a megélhetésrevalót a családnak.

Itt is meleg szeretettel fogadnak, s bár nem kértük, pillanatok alatt olyan terülj asztalkámot terítettek nekünk, hogy tátva maradt a szánk. Házi kenyér, és válogatott finomságok, amiket megkóstolás után nem tudtunk visszautasítani. A végén pedig olyan finom almás pite került az asztalra, hogy mondtam is: Borbás Marcsinak itt kellene forgatnia.

Ebéd után Zsombor elmondott nekünk egy mesét, amire kisöccse is fellelkesedett, és szavazni kezdett.

Az asszonyka -mint kiderült- remek kézügyességgel horgol csipketerítőket. Hogy ne menjünk el üres kézzel, rögtön vettünk tőle 3 terítőt. Jellemző volt, hogy csak hosszas unszolására mondanta meg az árát, de a pénz elfogadni nem akarta. Mikor mégis a kezébe nyomjuk, azonnal tovább adományozta Enikőnek és a háznak. Szükségben vannak, de ok adományoznak. Persze Enikő sem fogadta el, így a pénz “véletlenül” az asztalon maradt. Elköszöntünk, és indultunk tovább.


Innen Anitáék családja következett. A falu – jellemzően az itteni falukhoz – itt is egy csík-falu, egyetlen utca a völgyben. Balra, jobbra ritkán egy-egy földes sáros, alig megközelíthető földút, amely a hegyi tanyákhoz visz. Egy ilyen úton indultunk felfelé…ha András kocsija nem négykerék-meghajtású, nemigen jutottunk volna el a házig.

Az út szélén Anita vár ránk…

A ház itt is kicsi, de kedves és takaros. A bejáratnál Anita édesapja Péter fogad. Erős parasztember, amit már a köszönése és a kézfogása is elárult. Széles mosollyal, igaz vendég szeretettel fogadnak itt is, s kínáltak volna minket minden jóval, de szét pukkadás veszélyére hivatkozva itt már csak egy pohár forrásvizet fogadtunk el.

Emberünk Péter elmondta, hogy már az ő dédapja is itt gazdálkodott. Tíz tehenük és 5 lovuk van, melyeket saját földjükön legeltetnek. A tíz tehén adta napi 120 liter tej adja a megélhetést nekik, s kapnak meg némi föld alapú támogatást. Péter kínálja az alkoholt, de miután elutasítjuk elmondja: 25 éve nem látott poharat a szája, mióta kapott egy agyi embóliát. Szépen hozzá is tette: “nem búsulom ám én az italt!”

Őszinte érdeklődésünk nem maradt válasz nélkül: tehén és lólesőbe lettünk invitálva.

Anita tehát nem elsősorban anyagi, sokkal inkább közlekedési és tanulási okokból lakója a Gyimesi otthonnak.


Innen Líviáék családja következett. Az út egyre rosszabb lett: sáros, szűk…az utolsó métereket már nem is tudtuk autóval, hanem csak gyalog megtenni.

A házhoz érve a családfő már az udvarról köszönt minket, az itt jellemző “Egészséget!” Köszöntéssel. A házba érve Emma nevű kedves, mosolygós asszonyka fogad bennünket. Itt is előkerül a kávé, a sütemény, no meg a bor is.

A ház itt is tiszta, rendezett, viszont a mennyezete olyan alacsony, hogy a kályha fölött meghajolt a mennyezetburkolat a melegtől.

Az egész vidéken egyébként a villanyon kívül semmi sincs bevezetve a falukba. A víz mindenhol forras-víz, amit a lakók maguk vezettek be a házakba. Tehat se víz, se gáz, se csatorna nincs, sőt mobil hálózat sem volt elérhető sehol. Igazi világ-vége falvak ezek, lassú halálra ítélve. Eszembe is jutott, hogy ez a vidék egy igazi “senki földje” A magyarok nem tudják, a románok szándékosan nem akarják fejleszteni…

Emma elmeséli, hogy nemrég haltak meg a szülei, 11 nap különbséggel mentek haza az Úrhoz. A férfi ember Gatter-ként dolgozik, lovaival járja az erdőt, és hasogatja a fát, amit aztán házanként ad el a faluban idősebbeknek.

Lívia kedves, mosolygós leány, aki szinten a közlekedés és a tanulás miatt lakik az alapítványnál.

Szép és értékes napunk volt, jó volt találkozni ezekkel az emberekkel, látni hogyan élnek, és megérezni mi van a szívünkbe. Hazafele még beugrottunk egy házi pékségbe, hogy vegyünk abból a finom házi kenyérből, amit Zsomboreknál ettünk.

Ma este még lelkigondozói beszélgetéseink lesznek: András Arnival, én pedig Piroskaval (egy tizenhat éves jó tanuló, de igen zárkózott lány) fogok leülni biológiát tanulni és beszélgetni.

Holnap hajnalban pedig indulunk haza…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Helyszín H-9200 Mosonmagyaróvár, Zrínyi Miklós u. 18. Telefon +36 70 866 5220 Email cím movarikereszteny@gmail.com óra Ószövetségi Bibliaóra: minden szerdán 18.00-tól | Újszövetségi Bibliaóra: minden vasárnap 17.00-tól | Úrvacsorai Istentisztelet: minden hónap első vasárnapján 17.00-tól (téli időben 16.00-től)
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close