Ditrich Bonhoeffer evangélikus lelkész-teológus, mártír nevét, sorait, írásait, gondolatait szinte minden élő hitű közösségben szívesen olvassák, idézik. A náci nemzeti szocializmus hamis és gyilkos rendszere ellen emelte fel a hangját, és került emiatt Hitler börtönébe. Szenvedése és magánya alatt olyan mély szellemi közösségre jutott az Úrral, hogy írásai, mondatai visszaadják nekünk ezt a tiszta Lélek-közösségét.

Máté evangéliumának 10. fejezete számol be a tizenkét tanítvány szolgálati kiküldetéséről, amely ma is megszívlelendő tanításokat hordoznak, minden Krisztus-küldetésben lévő szolgának.

“Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: „Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.” Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról. Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.” Mt 10,5-15

 Bonhoeffer így elméledik ezekről az igékről a könyv 103 oldalán:

 “A gyülekezetben folyó munka kiindulópontját azok a házak jelentik, “amelyek méltók arra”, hogy befogadják Jézus követeit. Istennek mindenütt van még imádkozó és várakozó gyülekezete. Itt alázatosan és készségesen befogadják a tanítványokat Uruk nevében. Itt imádságban hordozzák munkájukat, itt van egy kis csapat, amely az egész gyülekezetért jótáll.… Amikor a követek belépnek egy házba, haladéktalanul térjenek a tárgyra. Az idő drága és rövid. Még sokan várják az üzenetet. Már az első üdvözlet, amellyel Urukhoz hasonlóan üdvözlik a házat “Békesség ennek a háznak” (Lk10,5) nem üres formula, hanem azonnal Isten békéjét hozza azokra, akik “méltók rá”. A követek igehirdetése rövid és világos: hírül adják, hogy beköszöntött Isten országa, megtérésre és hitre szólítanak.

A názáreti Jézus teljhatalmával jönnek. Parancsot teljesítenek, és a legfelülről kapott meghatalmazással ellátva tesznek ajánlatot. Ezzel minden megtörtént. Mivel minden a legegyszerűbb és világos, és mivel nem tűr halasztást, ezért nincs szükség további előkészületre, eszmecserére, reklámra. Egy király áll az ajtó előtt, minden pillanatban megérkezhet: akartok-e neki hódolni és Őt alázatosan fogadni, vagy azt akarjátok, hogy haragjában megsemmisítsen és megöljön titeket?…

…Aki hallani akar, az itt mindent meghallott; az nem is kívánja feltartóztatni a követet, mert annak tovább kell mennie a következő városba. Aki viszont nem akar a követre hallgatni, annak számára elmúlt a kegyelmi idő, az maga mondta ki az ítéletet. “Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” (Zsid 4,7). Ez az evangéliumi igehirdetés!          

Irgalmatlan rohanás lenne ez? Nincs irgalmatlanabb dolog mintha azt a látszatot keltik az emberekben, hogy még van idejük a megtérésre.”

(Követés c. könyv 105.oldal lap alja, második bekezdés)

Reflexió:

Döbbenetes számomra, hogy Bonhoeffer milyen tisztán, egyszerűen és világosan fogalmazza meg az evangelizáció munkáját.

Egy lelkész mondta nemrég egy előadáson: “Jézus felülír mindent! Ő a legjobb ószövetséges, a legjobb újszövetséges, a legjobb rendszeres teológus, a legjobb gyakorlati teológus. Tőle mindent meg lehet tanulni. Mindent!”

Bonhoeffer sem tesz mást: Jézushoz fordul igéért, és magyarázatért.

Isten igéjét veszi elő, a tanítványok kiküldetését és munkába állítását, és mindenféle keresztény módszertan, kenet, missziós trükk, stratégia és emberi praktika nélkül tárja elénk, ami ott van – csak nem látjuk, mert okoskodva magyarázzuk, igazoljuk, átfogalmazzuk :

– Menj és hirdesd!

– Mit? – kérdezed te

– Hát, hogy térjenek meg!

– Hogyan? 

– Így, egyszerű, tiszta szavakkal!

– Mikor? 

– Most!

Hohó…ne olyan gyorsan, hát ezt így nem lehet….hát szegények…időt kell nekik adni….ez olyan szeretetlen, ebben nem Jézus lelkülete van… – mondanánk azonnal kegyes keresztények, akik – akarva akaratlanul is – rendre belecsúszunk az embereknek való tetszés elhajlásába. (ami az ige szerint az alkalmatlanság biztos jele: Gal 1,10)

 Bonhoeffer ezzel szemben azt mondja:

“Mivel minden a legegyszerűbb és világos, és mivel nem tűr halasztást, ezért nincs szükség további előkészületre, eszmecserére, reklámra.”

Hányszor hallani keresztény gyülekezetekben, hívő emberektől: “Lassan adagoljuk,… nem is érti szegény,… előbb adjunk neki egy kis Lutheri vagy Kálvini kátét,…. meg hívjuk el az énekkarba,… finom tejecske kell neki, nem a kenyér…” – és szépen belealtatjuk a “nem kell sietni, meg hát amúgy is az Isten adja a megtérést, és mi együtt érzünk a bűnös életeddel, meg hogy lopsz, csalsz, hazudsz (hiszen vállalkozó vagy, nem tehetsz mást…sicc), és mi keresztények kegyesek vagyunk veled, meg együtt érzők. Ne bántsuk meg már szegényt”!

Bonhoeffer szavai azonban kijózanítóak:

“Nincs irgalmatlanabb dolog mintha azt a látszatot keltik az emberekben, hogy még van idejük a megtérésre.”

 Miért? Mert “nálam (étsd: Jézusnál) vannak, a halál meg a pokol kapujának a kulcsai” Jel 1,18b.

És mi emberek, szolgák, evangelisták, hívő keresztények, igehirdetők, nem értjük, hogy ilyenkor ártunk a legtöbbet,  mert csöpögő együttérzéssel filantróp köntösben tetszelegve elaltatjuk a bűnöst, akihez Jézusnak sürgető és tiszta szava van: “Térj meg, mert elközelített az Isten országa!” Nem is értem, hogy honnan vesszük a bátorságot mi bűnös emberek bezárni a másik előtt a mennyek kapuját ilyen mázas, elodázást igazoló magatartással? Honnan van bátorságunk ezt megtenni? Honnan tudjuk, hogy kimegyünk onnan és másnap, vagy még abban az órában nem kérik-e el a lelkét?

Kevés rombolóbb dolog van ma a keresztény gyülekezetekben, mint a szőnyeg alá söpört bűnök, a megtérésre való tiszta evangéliumi igehirdetés ellágyítása, elferdítése.

De vajon miért teszik mindezt? Az a meglátásom, hogy azért mert jobban félnek az emberek haragjától, mint Istentől. Mert jobban akarják az emberek elismerését, mint az Istenét. Igen, mert aki az igazságot kendőzetlenül és tisztán hirdeti, az megvetve, kivetve, megítélve lesz. És mert félnek, és mert nem értik, hogy az Úr által elhívott szolga nem az embereket, hanem Istent szolgálja. (az emberek között, emberekért szolgál, de nem nekik)

Hányszor éltem meg magam is mint igehirdető, hogy amíg a testvéreknek tesztő dolgot hirdetek, addig dicsérnek, meg Pál apostolhoz hasonlítgatnak, de elég csak egyszer világosan kimondani a bűnüket és ezzel Jézus fénye alá hozni, máris megkapom: ez szeretetlen, ez nem a Lélektől való, ezt így nem lehet mondani! 

És kérdem én, hát nem ismerik a keresztények Isten igéjét? De bizony ismerik, olvasták, tudják mi van benne, csak nem akarják érteni, mert nem mernek egyedül Istennek élni, egyedül neki szolgálni, egyedül az Ő tetszését keresni.

Emberi módon szólnak, emberi módon viselkednek, emberi módon gyártanak maguknak Istenképet, Szentlélek képet, Egyházképet. És belehalnának ha elvesztenék az emberek szimpátiáját (ami hamis és önző), szeretetét (ami hamis és önző), ha népszerűtlenek lennének. Az életet akarják megnyerni az Örök Élet helyett. Neki is szól Jézus igéje:

“ aki elveszti az életét énértem, megnyeri azt” (Lk 9,24)

A prófétai szó elutasítása régi bűne a vallásos népnek. Ézsaiás könyvében olvassuk: 

“Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! Hagyjátok abba ezt a módszert, változtassatok ezen az eljáráson! Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével!” (Ézs 30,10)

 De miért nem szeretik hallani az emberek a tiszta beszédet? Miért van bajuk és zsigerből miért utasítják el, ha valaki tisztán és érthetően megmondja nekik: ez bűn!

Azért, mert a bűnös menekül. Elbújik. Takargat. Hú, de milyen ősrégi történet ez! “Ádám, hol vagy?…elbújtam…

És miért nem szereti a keresztény közösség ugyanezt? Nem tudom, de talán mégis: mert földi, emberi módon, testiségben, egyháztagságban gondolkodnak és tudják, hogy a bűnnel való szembesítés népszerűtlen, és félnek, hogy kiürül a templomuk. Inkább nem szólnak a bűnösnek, (csak nehogy elmenjen és tovább fogyjon a gyülekezet) s ezzel a legnagyobb bűnrészességet vállalják fel: hallgatásukkal igazolják a bűnös cselekedetét.

Hamis és igen sokat ártó keresztény nézet, amely azt gondolja, mondja és hirdeti: azon a szolgálaton van csak kenet, meg a Szentlélek, aki nyájas, szelíd, csendes, mosolygós, békés, az emberekkel elnéző, türelmes…., de akinek beszéde élő és erővel teljes, s bár igét és igazságot szól, de mivel az emberi fülnek kemény, ezért azt mondják: ez nem a Szentlélektől való, abban nincs Jézus szeretete. (“Kemény beszéd ez ki hallgathatja őt?” Jn 6,60)

És ezzel szemben mondja Bonhoeffer, hogy de igen! És éppen, hogy fordítva van! Abban van a legnagyobb (féltő) szeretet, aki nem köntörfalaz, aki a bűnt bűnnek mondja, aki nem lesz bűntárs a bűn elfedésében, eltakarásában. 

Azt is elfelejtik az ilyenek, amit maga Jézus mondott a Szentlélekről:

“Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” (Jn 16,7-8)

Hogyan térjen meg a bűnös a bűneiből, ha nem hozzák ki azt a világosságra? Ha nem szembesíti az Ige a bűnöst önmagával? Ki kell hozni a bűnt, a hitetlenséget és annak következményét az istentelen életet Krisztus világosságára, hogy az ott megsemmisülhessen, eléghessen, szétporladhasson.

Ítél minket az ige: “Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű! “ Ézs 5,20.

Milyen hamar elfeledjük, hogy kik, miért és hányszor akarták megölni Jeremiást, vagy Illést! Kik és miért ölték meg Keresztelőt! Kik és miért ölték meg Jézust!

Üldözték és megölték őket, mert a tőlük származó szó tiszta és világos volt, amit nem tudtak elhordozni. “Az ige volt az igazi világosság…ő jött el a világba (Jn1,9) …a saját világába jött, s az övéi nem fogadták be …(Jn1,11)

Miért? “Mert az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.” Jn 3,19b 

És hát hány és hány példát látunk az Ó, – de akár az Újszövetségben is, amikor Isten emberei tisztán és kemény szavakkal megmondták a bűnösnek (legyen az pogány, vagy gyülekezeti tag, főpap, király vagy püspök), hogy amit teszel az bűn! Ellenkezik Isten igéjével! Ilyen alapon szinte az összes Ószövetségi prófétára kimondhatnánk, hogy szeretetlen, nincs bennük Krisztus irgalma és szeretete, meg a  Szentlélek. Elég csak elolvasni Ézsaiás első, második vagy ötödik fejezetét, Illés Kármel hegyi ítéletének történetét, Illés Aháb ellen kihirdetett ítéletét (1 Kir 21,17-23), Sámuel beszédét Saulhoz engedetlensége idején(1Sám 15,23; 26; 32-33) Elizeus tiszta beszédét Naámán gyógyításánál, (2 Kir 5,1-12; 5,25-27) Jeremiás beszédét Izrael vezetői ellen (5,4-14) vagy a hamis próféták ellen (23,13-15). Ezekre mindent lehet mondani, csak azt nem hogy szelíd, meg nyájas szavak.

De akkor nem volt a Szentlélek Keresztelő Jánosban sem. 

“Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” Mt 14,3-4.

“Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3,1-2)

 

“Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.” (Mt 3,7-9) 

Milyen tiszta, milyen világos! Nem élhetsz azzal a nővel! Nem csalhatsz adót! Nem lophatsz! Mert az bűn! Térj meg belőle! Bánd meg és hagyd el, s akkor Isten megbocsát neked!

Tiszta, egyszerű, igaz beszéd. Mert fényre hozza, leleplezi a lepel alatt bűzölgő bűnt, és így megadja a lehetőséget a bűnösnek arra, hogy reagálhasson rá! Bűnbánattal és megtéréssel, vagy elutasítással, és önigazolással.

És Jézusnak erre is világos utasítása van:

Aki hallgat rátok, “szálljon reá a békességetek!”

“Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.”

Had hívjam fel a figyelmeteket a következőkre:

A Lukácsi beszámoló részletesen bemutatja hogy János nem mindenkivel beszélt ilyen keményen. Mert mentek hozzá farizeusok, írástudók de vámszedők és katonák is.

Akik vallásos képmutatásban érkeztek, akik magukat felmagasztalták, igaznak tartották, felfuvalkodtak, azokat igen kemény beszéddel illette János. (Lk 3,7-9) A vámszedőkkel és a katonákkal azoban már nem. Miért? Azért, mert azoknak a szívében ott volt a bűnbánat és az Istenfélelem. Ők a vádbeszéd után megkérdezik Jánostól: “Akkor hát mit tegyünk?” (ha azt ne, amit eddig tettünk). És akik a Szentlélek bűnt beláttató vádbeszédére így reagálnak, azokkal lehet mit kezdeni. Mert a kérdésben már ott van a belátás, a bűnbánat. Ugyanez játszódik le Péter pünkösdi beszédénél (Acta 2). Péter beszéde egy nagyon kemény vádbeszéd: “Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”

És hogyan reagálnak rá azok, akik hallgatják? “Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” (Acta 2,37) (ugyanazt kérdezik, mint Jánostól a bűnbánó katonák és a vámszedők)

Péter válasza ugyanolyan tiszta, mint Bonhoefferé: “Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”

És mi lett rá a válasz? …“megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk”.

Hát igen! Egy igehirdetés és 3000 megtérés. Ma úgy “viccelődnek” ezzel a teológiákon, hogy ma 3000 prédikációra jut 1 megtérés. (és azt hiszik, ez vicces). Szánalmas ez testvéreim, nem vicces. És az ok is világos! Egyházak maguknak gyűjtenek és nem Krisztusnak. Ezért prédikálnak erőtlenül, emberi tetszésnek, és nem értik, hogy miért nem térnek meg az emberek. És ahelyett, hogy ebben ige és önvizsgálatot tartanának, keresztény stratégiákat, világi tréningeket, “ökumenikus-párbeszédeket”, konferenciákat, meg koncerteket és sörfesztiválokat rendeznek. …és nincs, vagy alig van gyümölcs!!!

Látásom szerint ezért erőtlen a mai keresztény igehirdetés!

ZÁRÁSKÉNT MÉG EGY GONDOLAT:

Az ige ezt mondja: “mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” 2 Péter 1,21 

A Szentlélek tehát tud keményen és szelíden is szólni, és úgy szól, ahogy éppen azt a másiknak hallania kell. És – bármilyen hihetetlen – ezt nem a próféta dönti el, hanem az ÚR. És mindegyikből fakadhat megtérés és elutasítás is. Botor dolog és teljességgel ige-ellenes “tan és dogma” tehát az az újkeresztény gondolat, hogy csak az van a Szentlélektől, ami lágy, kedves és szelíd szava az Úrnak.

Isten ha kell, összetöri a bűnöst.

Legyetek áldottak!