Mit jelent kereszténynek lenni? Kit hívnak ma kereszténynek? Személy, aki valamilyen vallási közösség tagja? Aki valamilyen rendszerességgel részt vesz valamilyen vallási közösség alkalmain? Aki bizonyos vallási szokásokat és ünnepeket megtart? A kereszténység a templomba járó emberek?
Bizony egyik sem.
A kereszténység nem más, mint
Isten szavára berendezett élet.
“Ne szabjátok magatokat e világhoz.” (Róma 12, 2)
Pál intése nemcsak külsõ fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ.
“Mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? És hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? ” (2 Kor 6, 14-15)
Ne próbáljuk mi összeegyeztetni azt, amit Isten szétválasztott. Ahol igazság van, ott békesség, igazi élet van, de az igazságtalansággal és bûnnel békétlenség jár együtt. Ott a halál uralkodik. Nagyon gonosz dolog elmozdítani azokat a határköveket, amelyeket Isten állított.
Bódás János (Tác, 1905. febr. 1. – Székesfehérvár, 1987. máj. 1.): református lelkész, költő. A költő ezt a versét (ha jól emlékszem) 1950 előtt írta, és egy testvérünk olvasta fel az idei balatoni hitmélyítő táborunkban. A vers tökéletesen írja le az egyházak mai lelki-vallási állapotát. Ami megdöbbent, hogy ez már több, mint 50 éve így van…
Jöjjön a vers:
A Szemlélek katolikus magazin leközölt egy cikket idén májusban, az olaszországi választások kapcsán. A cikkben a katolikus klérus egyértelműen leleplezi önmagát, és már nem is titkolják, hogy Máriát isteni rangra emelték. Olvassátok el…
Legyetek erősek az Úrban és az Õ hatalmas erejében.
(Ef 6, 10)
Hívő keresztyénnek lenni harcot jelent. A megszentelt élet küzdelmes élet. Hinni azt jelenti: győzni a világ felett (1 Ján 5, 4-5). Isten népére érvényes ez az Ige: “Az Úr hadakozik értetek, ti pedig veszteg legyetek” (2 Móz 14, 14; 2 Krón 20, 6). A mi harcunk az, hogy hitet nyerjünk, mert az Úr hit által a mienk. Akkor Õ veszi át a harcot és viszi “lelkünk perét” (Jer sir 3, 58). (tovább…)
“Mert nem félénkség lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2 Tim 1, 7)
Természetünk szerint mindnyájunkban van emberfélelem. Bátorság kell ahhoz, hogy a kicsiny és megvetett nyájhoz tartozónak valljuk magunkat. Péter Jézus szenvedése előtti estén bátornak érezte magát, de amikor vallást kellett volna tegyen Megváltójáról, elvesztette bátorságát és – megtagadta Õt. (tovább…)
Magdalai Mária szeretete az Úr iránt
Ekkor Mária elővett egy font igazi nárdusból való drága kenetet.
(János 12, 3)
Az Isten és Jézus iránt érzett szeretet elválaszthatatlan egymástól, mint ahogy a Fiút nem lehet elválasztani az Atyától. Isten végtelen szeretete abban lett nyilvánvalóvá, hogy áldozatul adta Jézust. A mi Jézus iránt való szeretetünk pedig abban az áldozatban nyilvánul meg, hogy szívből engedelmeskedve megtartjuk parancsolatait. Olyan sok zavaros, megosztott élet és hamis kegyesség van! Utánzatok. (tovább…)
Ha nem láttad, feltétlenül nézd meg ezt a ma reggeli TV adást! Reisinger János irodalomtörténész beszél Radnóti Miklós: nyolcadik eclogájáról a Biblia fényében. Nagyon lélekemelő, Krisztus központú igehirdetés! Áldott Úr napját!
https://www.mediaklikk.hu/video/biblia-es-irodalom-radnoti-miklos-nyolcadik-ecloga/#
Ezen a vasárnapon az Úr igéjének tanulmányozása során a Lukács szerinti evangélium 16 fejezetének 14-18 versei kerültek elém. Amint olvastam és forgattam magaban az igéket, Isten nem csak az ott és akkor élőknek szóló üzenetet tárta fel előttem, hanem mindazon dolgokat is, amelyeket ma, itt nekünk, a saját életünkben is vizsgálat tárgyává érdemes tennünk. Tarts velem!
Íme, víz folyt ki a templom küszöbe alól napkelet felé.
Ez 47, 1
Csodálatos folyót lát a próféta, amely a templomból ered. A víz a szentély legbelsejéből, a nyugati oldalon levő szentek szentjéből folyik kelet felé. A folyam – érthetetlen módon – egyre nagyobb lesz, bár semmiféle más víz nem táplálja. A szentélytől ezer sing távolságra (egy sing kb. 50 cm) a víz a próféta bokájáig ér, további ezer sing után már térdig, azután derékig és végül már úsznia kellett. (tovább…)
A nagy belső átváltozás
A násznagy pedig megízlelte a borrá lett vizet.
(János 2, 9)
A kánai menyegző csodája nemcsak egy pillanatnyi zavarban jelentett segítséget, hanem mélyebb és maradandóbb hatása is lett. A hat kőveder a törvény által előírt kézmosás céljaira állt ott. Vizük egyszersmind az ószövetségi törvényt jelképezte. Csak külső tisztulásra volt jó. Nem volt meg benne a bor ereje és tüze. (tovább…)
Egy nagyon jó cikkre akadtam a presbiteriánus egyház “Keskeny út” című folyóiratában. Változtatás és komment nélkül leközlöm, olvassátok!
“Mit jelent sikert elérni? Általában úgy gondoljuk, hogy a siker meghatározott személyes és szakmai célok elérését foglalja magában. Pénzügyi virágzást, az előkelőségek tiszteletét, összetartó család felnevelését és így tovább. A sikert a kapott megbecsülés, a csúcs elérése, a csodálat, a gazdagság vagy a figyelemre méltóság mértékével mérjük. Eközben a kudarc azt jelenti, hogy valaki szegény vagy jelentéktelen, népszerűtlen vagy utált, avagy szégyen tárgyát képezi. Még a keresztyén szolgálatban is gyakran azt tartjuk „sikeresnek”, ha a gyülekezet nagy, vagy gyorsan növekszik, melyhez egy kiváló lelkész vagy igehirdető társul; míg a „kudarc” azt jelenti, hogy a nyáj kicsi vagy zsugorodik, ill. ha el kell hagyni a gyülekezetet a vezetésben lévő gondok, avagy nézeteltérések miatt.
Egy igen nehéz témát veszek most elő. Régóta előttem van, de élethelyzetemből, és szolgálati érintettségeből adódóan sem volt fontos, hogy ebbe mélyebben beleássam magam.
A téma pedig nem más, mint a házassság előtti tisztaság, és a szexualitás kérdése.
A mai konzervatív teológusok igei alapra építve állítják: Isten tiltja a házasság előtti (és a házasságon kívüli) szexuális kapcsolatot – ez utóbbit az igéből pontosabban fogjuk látni.
Kétségtelen igazság, hogy az ószövetségben világos utalások vannak e kérdésben. Ami igazán nagy kérdés: hogyan kell alkalmaznunk ezt a mai korban? Erről fogok most az ige mezsgyéjén értekezni. Ha érdekel, tarts velem…
,,Tény, hogy legtöbbünk alábbvaló, mint a korai keresztyének, akiket azért üldöztek, mert mélyen keresztyének voltak, minket pedig azért nem üldöznek, mert alig vagyunk keresztyének. Ők annyira komolyan vették a Megváltó országának hirdetését, hogy nyűggé váltak a kor számára, amelyben éltek. (tovább…)
Íme a harmadik, egyben befejező igehirdetés!
Íme a második esti evangelizáció amelyet István bácsi a Lázár feltámasztásának története alapján hirdet!
Hallgassátok!
Szomorú, tönkrement kép
Régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, kívánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élõk, gyűlöltek és egymást gyűlölők.
(Titus 3, 3)
Milyen mélyre süllyedt az ember, a legnemesebb teremtmény! Nem szép az a kép, amit az apostol megrajzol itt, de pontosan megfelel a valóságnak. Esztelen az ember, míg távol van Istentõl. Nincs világossága az õ akarata felõl. Földi dolgokban lehet okos, éleselméjű, erkölcsi értékelése és felfogása mégis eltompult abban a tekintetben, hogy mi a helyes Isten előtt. (tovább…)
Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt.
(1 Mózes 1, 27)
Ebben a lendületesen megfogalmazott mondatban van valami felemelõ: az a hallatlanul nagy tény, hogy az ember Isten képmása. Micsoda magasztos pillanat volt az, mikor Isten az ember megalkotásával feltette a koronát teremtõi művére. Kevéssel tette őt kisebbé önmagánál, ahogy a 8. zsoltárban olvassuk. Dicsõséggel és tisztességgel koronázta meg őt. Igaz ugyan, hogy a teremtés minden egyéb mûvén is ott van Isten pecsétje, de az ember Isten fenségébõl kapott valamit. Úrrá tette õt Isten a földön és mindent lábai alá vetett. Ilyen értelemben lett Isten képmása. Isten értelemmel és akarattal ajándékozta meg. Nemcsak lelke, hanem szelleme is van. Isten szabadságot adott neki.
A meg nem tért ember számára az alvás mindig halálos alvás. E kettő, az alvás és a halál úgyszólván testvérek. A halott megszűnik eddigi környezete számára létezni, nincs többé. A lelkileg halott ember nem létezik Isten számára és neki sem jelent Isten semmit. És ahogy a halott nem ad ki egy hangot sem többé, a lelki halottól sem hallasz bizonyságtételt a Megváltóról. A lelki halottak mindig némák. Nincs mondanivalójuk. Egész kegyességük csak holt szokásokból, formális cselekedetekből áll.
Óriási hírt közölt a tudományos világ!
“A Holt-tengertől északra fekvő terület fölött, a Jordán folyó völgyénél, és körülbelül 500 négyzetkilométeres területen mindent elpusztított.” – írja a cikk…
Milyen régóta mondják a teológusok a geológusoknak :), hogy ki kellene nyitni a Bibliát. Merthogy a Genezis 19 fejezetében ez már időtlen idők óta benne van. Sodoma pusztulása következett be, pont ott, és akkor ahol és amikor a tudományos cikk “régészeti leletekre” hivatkozva megnevezi. IZGALMAS
A lélek mindaddig alvó állapotban van, míg felülről el nem éri őt az ébresztő szó. Semmit sem hall, Iát vagy érez abból, ami körülötte végbemegy. Fogalma sincs a veszélyekről, melyek fenyegetik. Ha tűz üt ki a házban, az alvó semmit sem vesz észre mindaddig, míg a füst be nem tölti a szobát, vagy már lángok veszik őt körül. Tolvaj hatol a házba: az alvó mit sem tud róla. Rablógyilkos lép az ágyához, hogy halálos csapást mérjen rá, de ő nyugodtan alszik tovább. Ilyen annak az embernek is a képe, aki még mindig távol él Istentől. Közömbösen, nemtörődöm módon tölti napjait s nem gondol a veszéllyel, melyben lelke van. Nem gondol az előtte álló romlásra sem, míg végül is már túl késő.
És amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallották, de elmentek és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei megfojtják őket és termésük nem érik be.
(Lukács 8, 14)
Semmi termés, semmi gyümölcs. ígéretesen kezdőtött és olyan nyomorúságosan végződik. Mennyi csalódást kell a Mindenhatónak megérnie. Pedig a maga részéről nem mulaszt el semmit és mégis oly gyakran nem éri el célját. “Várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!” (Ézs 5, 1-4). Nem ő a hibás. Az ember részéről történik mulasztás. Jó magot kap, de nem irtja ki a gyomot és a gazt, legfeljebb egészen felületesen. A gyökerek azonban ott maradnak, felnő a gaz is és megfojtja a gabonát. (tovább…)
Carl Eichhorn: Isten műhelyében
“Örüljetek reszketéssel.”
(Zsoltár 2, 11)
Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bűn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megőrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak. Csak jó napokban akar az Úr tanítványa lenni. Amint azonban gúny és üldöztetés éri, csődöt mond és elbukik. Kiderül, hogy öröme érzelmi jellegű volt csupán. (tovább…)
Ahogy a Szemlélek is beszámolt róla, a napokban az USA-ban jóváhagyták azt a törvényt , amely lehetővé teszi, hogy megszületése előtt akár az utolsó napig abortálhassák a szülők a gyermekeket, ha úgy gondolják. Emlékszem, hogy az elnökválasztási kampányban Hillary Clinton kampányolt ezzel, és én naív akkor még azt hittem, hogy ennyire azért még nem sötétült be Amerika, és ez csak kampányfogás, amivel meg akarja nyerni a melegek és transzneműek egyre nagyobb táborát. Tévedtem.
“Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.” Mt 14,13-21
A 36 csodaesemény közül ez az egyetlen, amelyet mind a 4 evangélium megörökít. A tanítványok nem mástól hallották, hogy ez történt, hanem résztvevői az eseménynek. Jelen vannak, szem és fültanúk.
Öt kenyér és két hal, és jóllakik vele 5000 ember és még marad is?
Mi ez? – kérdezhetnénk… Hogyan történt? Jézus áll egy kosár felett és az ételt csak veszi, veszi és veszi….???
Gyerekkoromban szüleim elvittek egyszer a Mokka presszóba, ahol a híres Rodolfó bűvész adott műsort. Emlékszem, elővett egy fekete cilindert, és a kalapból (amit előtte megmutatott nekünk, hogy üres) elkezdett előhúzni selyemkendőket, és csak húzta… és húzta…és húzta….és sosem volt vége..
Persze Rodolfóról senki sem hitte, hogy ő a messiás, sőt korrekt volt, mert minden bűvésztrükkje előtt bejelentette: “vigyázat, csalok.”
Felmerülhet bennünk a kérdés: Rodolfó korrektebb lenne, mint Jézus? Mert Jézus nem mondta előtte: vigyázat csalok! Csak feltekintett az égre, hálát adott és csak osztotta-osztotta-osztotta az ételt.
Egyes protestáns felekezetek az Ábrahámi körülmetélkedes jogfolytonosságára hivatkozva gyakorolják a csecsemőkeresztséget, míg az evangéliumi hívők azt mondják: a keresztség jel, a megtért ember élő bizonyságtétele és engedelmes cselekedete, amellyel bizonyságot tesz Menny és Föld, szellemi és anyagi világ előtt, hogy hitre jutásával, odaadja testét a halálnak, és feltámad Krisztussal.. és él többé nem ő, hanem él benne a Krisztus. Meghalunk a bűnnek, és élünk Krisztusnak…
Előre bocsájtom, hogy annyiban igazuk van a templomosoknak, hogy a körülmetélkedes valóban az Isten népéhez tartozásnak a jele volt az Ószövetségi korban, ugyanúgy, ahogy ma a keresztségnek is annak kellene lennie, ….ha helyesen gyakorolnák. Abban azonban tévednek, hogy csupán a keresztség létrehozza az Istenhez való tartozást és az istenfiúságot..erről az ige (mindkét testamentumban) egészen másként beszél.
Igen sok ember – sőt azt kell mondjam, a többség – nem érti és fogalma sincs mi az, hogy élő hit, mi az hogy újjászületett ember. Ha ma bemész egy katolikus, református, evangélikus templomba és feltennéd a kérdést az ott lévő embereknek: “maguk hisznek Istenben?” Garantálom, hogy tízből-tíz, százból-száz mondaná: HISZÜNK!
Hiszünk, mondják, miközben Jézus és az ige fényében és valóságában semmilyen élő hitük nincsen, mert nincs élő kapcsolatuk az élő Istennel. Hitük üres vallásosság, templombajárás, és szertartásos ájtatatosság. Hisznek az egy Istenben, de nem hisznek az egy Istennek… és ez óriási különbség…
“Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Jak 2,19
Ditrich Bonhoeffer evangélikus lelkész-teológus, mártír nevét, sorait, írásait, gondolatait szinte minden élő hitű közösségben szívesen olvassák, idézik. A náci nemzeti szocializmus hamis és gyilkos rendszere ellen emelte fel a hangját, és került emiatt Hitler börtönébe. Szenvedése és magánya alatt olyan mély szellemi közösségre jutott az Úrral, hogy írásai, mondatai visszaadják nekünk ezt a tiszta Lélek-közösségét.
Máté evangéliumának 10. fejezete számol be a tizenkét tanítvány szolgálati kiküldetéséről, amely ma is megszívlelendő tanításokat hordoznak, minden Krisztus-küldetésben lévő szolgának.
Bár az evangélium üzenete világos és egyszerű (Jézus a Krisztus), mégis azt tapasztalom hívők között, hogy sokakat és sokszor az tart vissza a hitetlenek felé való bizonyságtételben, hogy nem tudják a másik számára is érthetően, egyszerűen mégis eléggé részletesen elmondani Jézus Krisztus evangéliumát. Én magam is nemrég kerültem abba a helyzetbe, hogy egy nyitott, jószándékú de teljesen hitetlen és bűneiben élő barátomnak elmondjam az evangéliumot, mert bár néhanapján járt közénk és részt vett pár alkalmon, mégis csak odáig jutott, hogy istentiszteleteinket, vagy bibliaóráinkat egy programnak tekintse a számtalan programkínálat közül. Ezért ha nem jött jobb “program”, eljött, ha pedig jött (és ez volt a gyakoribb), akkor meg nem jött el.
Szükségét éreztem tehát, hogy tiszta beszéddel, egyszerűen de világosan értésére és tudtára adjam, mi az az üzenet, ami neki is szól, mi az, amit Jézus érte is elvégzett a golgotai kereszten. Név nélkül közreadom most ezt nektek, használjátok bátran akár részenként, akár így egyben, ha a bennetek élő reménységet valaki számonkéri tőletek. Íme…
Mivel ehhez a világkorszakhoz kötötten élünk a bűnbeesés óta, ehhez éppen úgy hozzá van kötve a szenvedés, mint a bűn. Megtérésünkkel a világ nem változik meg, hanem az Istenhez való viszonyunk változik meg. Sok embernél pont a szenvedés munkálta ki az odafordulást, megtérést Istenhez. A szenvedés érzékenyen érint mindannyiunkat, és alkalmas arra, hogy emlékeztessen bennünket arra, honnan estünk ki. Éppen ezért felhasználja Isten arra, hogy az Ő hívása ezen keresztül (is) hozzánk érkezzen. A szenvedéssel alkalmasint Isten teret készíthet számunkra az evangélium befogadására, és segít bennünket a megszentelődés útján való haladásban.
A legtöbben átéljük keresztyénként, hogy egy-egy nehézségben az Úrhoz kiáltunk segítségül, és hamar meghallgattatásra találunk. Ilyenkor boldogan bizonyságot teszünk megtapasztalásainkról, hirdetjük az Úr nagy szeretetét, gondviselését, hatalmát. Erről szólnak a vasárnap délutáni bizonyságtételek zöme istentiszteleteinken. Ha viszont nem kapunk azonnal választ, és próbáink, betegségeink, nehézségeink ideje elhúzódik, akkor ezeket igyekezünk eltakarni mások elől, nehogy úgy tűnjön, Isten büntet a vétkeink miatt. Szeretnénk sikeresek lenni, és úgy gondoljuk, hívőségünket az Úr „visszaigazolja”, amikor beteljesíti kívánságainkat.
Tanulmányom arról szól, hogy mennyire távol van ez a gondolkodásmód mennyei Atyánk gondolkodásától, aki szeret bennünket, és szeretné, ha Őt nem a meghallgatott imádságainkért, a jelekért és a csodákért szeretnénk, hanem Önmagáért. Amikor nem tűnnek el a próbák, betegségek, (sőt, lehet, hogy emberileg nézve csak rosszabbodnak) azokon keresztül Isten nevel bennünket, hogy átformálódjunk, Hozzá hasonlóvá. Rajtunk múlik, hogy bízunk-e Benne, engedjük-e, hogy szerinte való, használható edénnyé formáljon.
Izgalmas kérdés. Kíváncsi is lennék, hogy te, aki ezt most olvasod, elsőre milyen gondolat fogalmazódik meg benned. Bűn, vagy nem bűn?
Egy teológiai oldalon olvastam a napokban egy teológus doktor értekezését “Krisztus engesztelő áldozatáról”, melyben az ószövetség professzor tárgyalja a harag kérdéskörét is. Nem közlöm az egész cikket, hanem csak a haragra vonatkozó okfejtését. Igen érdekes…
Isten igéje kijózanítólag és üdítően hat a minden mai “templomos lovaggá” vált kereszténynek. Igen…. nagyon akkurátusan megyünk a vasárnapi istentiszteletre, szépen felöltözünk, köszönünk nagyokat a többieknek…leülünk, hallgatunk, mormolunk valami imádságot, aztán……le van tudva a dolog. Az ige azonban másmilyen istentisztetről beszél… folytatás…
A napokban egy hír ütötte meg a fülemet. Így szólt:
“A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezésében a keresztény egység jeleként ökumenikus ünnepi, úrvacsorai istentiszteletet tartottak a Magyarországi Metodista Egyház székházában.”
Ezen az alkalmon Papp János baptista egyház elnök mondott két mondatot. Az egyik már majdnem jó, a másik végre jó.
Közeleg november 1, ami a katolikus ünnepkörben a halottak ünnepe, és amit szépen átvett a teljes protestáns és a pogány világ is. Megindul a zarándoklat a temetőkbe, égnek a gyertyák, kizöldülnek a sír-vázák, özvegyemberek sertepeltélnek és motyognak magukban a sír körül. Helyes mindez?
Amikor Jézus sírjához mennek az asszonyok, ott van egy angyal, aki ezt mondja nekik:
“Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.”(Lk 24,5-6)
Gyülekezetünkben már sokszor és alaposan áttárgyaltunk mindezt az ige fényében, most ezen a helyen a távoli testvéreknek is közre adom Sipos Ete Álmos református lelkész tanítását, mindenki épülésére. (tovább…)
Sok munkám volt mostanában, sokat utaztam, dolgoztam, és már nagyon vártam azokat a napokat, amikor újra elcsendesedhetek és elmélkedhetem az Úr igéjén. Jó most újra itt ülni, és beszélgetni Istennel. Folytatom tehát a múltkor megkezdett “Okos istentisztelet” írásomban felvetett igehelyek és gondolatok kifejtését: milyen is az Istennek tetsző okos, igaz, kegyes istentisztelet. Ezúttal is a Római levél és Jakab levele eligazítása szerint haladva írok neked tovább…remélem találsz benne magadnak épülésedre való gondolatot. Én már most imádkozom ezért és érted! 🙂
Lássuk akkor a további igéket!
Vasárnap van. Az Úr napja – legalább is Nagy Konstantin óta. Mikor elmélkedjen a hívő ember az Ő törvényein, akaratán és parancsolatain, ha nem ezen a napon? “Emlékezz meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt!” – szól az Úr 4. parancsolata. Szenteld meg azzal, hogy nem dolgozol, nem jársz kedvteléseid után, hanem “emlékezel”. Emlékezel a teremtésre, Isten alkotására, eredeti tervére amikor megteremtette az eget és a földet, a vizeket és az égboltozatot, a növényeket és az állatokat, s az embert a maga képére és hasonlatosságára. Emlékezz rá, hogy Isten terve egy bűn és halál nélküli terv volt, egy olyan világ, amire Isten alkotás közben hatszor is kimondta, hogy JÓ!
Az alábbi érdekes teológiai értekezés Hetényi Attila bácsi írása, ami pár éve a Békehírnök lapban jelent meg. Attila bácsi teológiai tanár volt a Baptista Teológiai Akadémia Ószövetségi tanszékén, sajnos minket már nem tanított. Az alábbi írását már többetekkel is megosztottam levélben, azt gondolom van létjogosultsága, hogy itt is helyet kapjon és bárki bármikor olvassa. A két latorról keveset tudunk, talán csak annyit, hogy bűnözők és – ahogy az egyikük megvallja – méltó büntetésüket kapták a kereszten. De kik is ők valójában? Erről szól ez a cikk…
János apostol evangéliumában kétszer is megemlíti, hogy “sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben” (Jn 20,30)…és ” ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.” (Jn 21,25)
Jézus két feladatot hagy ránk keresztényekre: az egyik, hogy tegyük tanitvánnyá a népeket, megkeresztelvén őket, a másik hogy a megtért hívek törjék meg a kenyeret és igyanak a hálaadás kelyhéből az ő emlékezetére, azaz úrvacsorázzanak.
Mármost nincs nagyobb megosztottság ma a keresztények között, mint a keresztség és az úrvacsora kérdése. Való igaz, hogy az evangéliumok, de még az újszövetségi levelek sem adnak erre vonatkozó világos útmutatást: hogyan kellene keresztelni, kiket lehet keresztelni, kinek és hogyan kell adni az úrvacsorát…megannyi fontos kérdés.
Jézus idejében volt papság, volt vallási élet, volt templom és templomi szertartások. Jézus maga főpap volt. És azt hiszem a mai tiszta lelkészi munka és egyházi viszonyok megértéséhez elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk Jézus viszonyát a korabeli egyházhoz. Mit tett Jézus? Milyen “egyházi szolgálatba” állt bele, milyen közösségben volt a korabeli papsággal, a farizeusok és írástudók hadával, és mindez mit üzen ma nekünk? Mi, akik Őt követjük csatlakozhatunk-e, tartozhatunk-e olyan egyházakhoz, gyülekezetetekhez, akik nem Krisztust követik?
Nézzük…. (tovább…)
Régi és kedvenc prédikációs témám a “Mi atyánk”, mert igen gazdag és meglepően mély lelki tartalom van benne, ha “vájt füllel” olvassa az ember. És ahogy már sokszor tapasztaltam, Jézusnak szavai itt is egyszerre tanítanak, felszólítanak és csapdába is ejtik a bennünk lakó bűnt! Ó, mennyiszer elimádkoztuk már, szinte gépiesen és rutinszerűen a “Mi Atyánkot”! De tényleg értjük is, hogy mit kértünk ebben az imában? (tovább…)
A misszióparancs
Szeretem az egyszerű dolgokat. Ami világos, ami könnyen érthető, ami nincs túlbonyolítva. Nemrég kaptam ezt a videót, amely ilyen világosan és egyszerűen mondja el, hogy mi is az egyház, (és mi nem), és hogyan is kellen nekünk megtérteknek, keresztényeknek élnünk és szolgálnunk a világban.
Pár perc, és minden lényeges dolog benne van. Nézd és írd meg (kommentbe), neked mi tetszett benne, vagy milyen gondolatokat indított meg benned!
“Évről évre magyarok tömegei zarándokolnak el Csíksomlyóra Pünkösdkor, hogy ünnepeljék a Szentélek eljövetelét, szeretetre, megbocsátásra és egységre buzdítva. Ám van itt valami, amire most szeretném felhívni a figyelmet. „A nagymisét pünkösd szombatján, délután egy órakor tartják, melyre Máriát dicsőítő énekekkelés körmenettel érkeznek a hívők.”Forrás „Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke arra biztatta a jelenlévőket, hogy bizalommal forduljanak Szűz Máriáhoza kérésükkel, mert tőle még soha senki nem távozott meghallgatatlanul.”Forrás
Miért probléma Máriához fordulni? Miért baj hozzá imádkozni vagy segítségül hívni? Hadd magyarázzam el!
Bizony nagy dolog a születés, és bizony igaz az is, hogy egy embernek igen sokszor kell, hogy megszülessen, és igen sokszor van a vajúdás kínjaiban. Megszületünk, mint gyermek, és csak elképzelni tudom, mindannyian milyen fájdalmakon, gyötrődéseken mentünk át… de ma már nem emlékszünk erre…Aztán jöttek a kamaszkor gyötrő kérdései, és kínjai, csapkodásai és vagdalkozásai, amiből egyszer csak megszületett a felnőtt férfi és asszony bennünk… aztán ott vannak kisebb-nagyobb testi, vagy lelki traumák…ami után megszületik bennünk a többé nem önmaga körül forgó, mások szenvedését meglátó, együtt érző és szolgáló ember …és még sorolhatnánk az összes lelki “újjászületésünket”, amelyek kínnal és gyötrelemmel jártak, de aztán amiből megszületett egy új személyiség bennünk, egy új ember.
“Mozsó barát”, szeretett tuzséri testvérünk írt egy levelet, s benne egy kérdést: “tud az ember olyan helyzetbe kerülni, hogy egy másik ember lelkét az utolsó földi pillanataiban kellene megmenteni. Ehhez kérném segítségedet. Mit hogyan kell tennem?”
Igen, a kérdés jogos: van-e dolgunk egy olyan ember halálos ágyánál, aki az egész életét istentagadásban és nyilvánvaló hitetlenségben élte le? Nézzük…
Ezt a cikket eredetileg nagypéntek kora reggel írtam és publikáltam. Idéztem benne egy könyv szerzőjétől (Frans Horthuis), amit kb fél-egy éve olvastam, de hajnali tompaságomban nem találtam meg a szakaszt a könyvben, így fejből idéztem. Később délután megtaláltam a könyv citált szakaszát és mivel több dologra is pontatlanul emlékeztem, így visszavontam a cikket és megírtam, most már pontosan. Ezen felül mivel személyek, és alkalmak tekintetében eléggé konkrétan írtam, többen is magukra ismerhettek a cikkben, amit utólag nem tartottam helyesnek. Így általánosítottam, mert nem a személyek, hanem a jelenség az érdekes…No, akkor nézzük második nekifutásra…
Amikor prédikálok embereknek, hamar egyet szoktunk érteni abban, hogy az ember nem csak test, hanem test és lélek. És abban is, hogy a lélek egy emberélet során sokkal többet fáj és szenved, mint a test. És ugyanúgy sokszor felteszem azt a kérdést is, hogy az emberek vajon melyiknek a gondozásával foglalkoznak többet: a testük, vagy a lelkükével? És a válasz itt is mindig ugyanaz: a testtel.
Két cikk került elém (pontosabban egy cikk és egy videó) az utóbbi időben, ami reagálásra késztetett. Az egyik az IKEA egy posztolt reklámja, amelyben elvált szülőket bíztat, hogy “a gyerek érdekében” (hogy ne viselje meg a változás) a különköltözött szülők vegyenek két komplett egyforma szobabútorzatot…
És ki készít egy olyan videót, amiben arra bíztatja a szülőket, hogy szeressék egymást, béküljenek meg, hordozzák egymás terheit????
Mi a különbség a megtérés és az újjászületés között? Vajon el lehet-e választani a kettőt egymástól? Vajon van-e olyan, hogy valaki megtért, de nem született újjá?
“Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Jn 3,3
Oswald Chamers írja erről Bibliai etika c. könyvében: ” a természeti születés nemzéssel jön létre, az újjászületés nem így.” Az újjászületés az, amikor az ember felülről kap valamit. Az újjászületés amit az Isten a Szentlélek elküldésével pecsétel meg, az válasz Istentől az én szívbeli döntésemre, hogy teljesen és feltételek nélkül átadom életemet az Isten vezetésének.
Már régen olvastam ezt a cikket, és mindig örömmel és csodálattal tölt el, ha újra olvasom. Napóleon, ez a meglepően okos, de véres kezű diktátor eljut az igazság felismrésére: Jézus a Krisztus. Milyen kifűrkészhetetlenek Isten útjai…
A cikket eredetiben közlöm, semmit sem hozzátéve, mert magáért beszél. Olvasd el megint….és megint…
Minap egy nagyon kedves katolikus teológus barátommal vacsoráztam. A hosszú, késő estébe belenyúló beszélgetésünkben egyszer megkérdezte tőlem: “te tényleg azt gondolod, hogy Isten Noé idejében valóban elpuszította az emberiséget?” Kérdésében nem csak az őszinte kíváncsiságot (te mit gondolsz erről) véltem felfedezni…ott rejlett benne a “te komolyan gondolod??” is.
Ezen az alkalmon Jn 3,1-7-ből Nikodémus történetéből olvastam fel, a zömében katolikus hátterű egybegyűlteknek. Azt a kérdést feszegettük, hogy Nikodémus egy vallásos, minden bizonnyal “jó ember”, aki farizeus, írástudó, törvénytisztelő (Mózesi törvények) ember, minden bizonnyal sokat imádkozó, és Bibliaolvasó (értsd Tóra, írások, próféták) ember, akinek Jézus azt mondja: ha nem születik újjá Lélektől, nem mehet be a mennyek országába.
Épp Pesten jártam, amikor belefutottam a Budapest Pride nevű felvonulásba. Szomorú látvány ez, és igen torz és beteg üzenet. Sérült, s a bűn rabságában szenvedő emberek segélykiáltása…szánalommal gondolok rájuk.
Régóta látható folyamat, hogy a nemek kiesnek a szerepeikből, nemrég egy idevágó cikket is körbeküldtem, mely a “Hová lettek a férfiak” címmel jelent meg. A cikk szerzője, Philip Zimbardo azt írja, hogy egy igen összetett társadalmi problémával állunk szemben, és számos oka van, hogy a férfiak nem férfiak: oka ennek a nők leuralási attitűdje, (a nő irányít és nem segítő társ) az emancipációs mozgalmak, a családok szétesése miatti férfi és apa-szerep/minta hiánya, oka a mindent elöntő pornográfia, a gyermek fejlődésében fontos tanítói (óvónő, tanárnő) szerepek és hivatalok elnőiesedése…stb. (érdemes a cikket elolvasni)
Egyre többször találkozom azzal, hogy emberek nem értik a megtérés lényegét. Sokan azt hiszik, hogy azzal, hogy “hiszek Istenben”, meg minden vasárnap eljárok a templomba már megtértnek nevezhetem magam. Pedig a Szentírás valami egészen másról beszél…
Mi a megtérés?
A megtérés az a gondolati, hitbeli, magatartásbeli folyamat, amelynek során az ember Isten iránti engedetlen magatartásával felhagy, és azzal a szándékkal fordul Isten felé, hogy akaratának engedelmeskedjen. Ennek a folyamatnak meg kell indulnia, és folyamatosan meg kell maradnia a hívő ember életében.
Egyre többször hallom keresztény berkekben, hogy végre van egy jó pápája a katolikus egyháznak…Ferenc pápa kiáll a szegényekért, vallásközi párbeszédet folytat, reformálni szeretné az egyházat, megnyilatkozik a természet védelmében, felszólal az igazságtalan gazdasági folyamatok ellen…stb.
Igenám, de ezek mögött a nemes gondolatok mögött ott van az a vallási tartalom is, ami viszont teljesen elfogadhatatlan.
Kevés családot ismerek, ahol valaki nem érintett a keleti-spiritualitás, vagy a jóga és meditáció gyakorlásában. A szinkretizmus (vallási keveredés) nemcsakhogy jelen van, hanem már ellepi az életünket. Nemrég a mosoni Fehér Ló művelődési központ hátsó bejáratához bicikliztem, mert vártam a feleségemre. Amíg ott álltam, elkezdtem olvasni a plakátokat, amik ki voltak függesztve.
Kismama Jóga, ingyenes reiki kezelés, Tini Jóga, Spirituális ébredés…és még sorolhatnám. Ott tartunk, hogy már az iskolában a gyerekeknek kötelezően előírt gyógytornász is jóga gyakorlatokat végeztet a gyerekekkel. De miért baj ez? Miért veszélyes?
Azért mert a jóga mögött okkult vallási és démoni háttér húzódik meg, és durván becsapva az embereket elaltatják olyan szavakkal őket: ez csak torna, ez jó a gerincednek, meg jó az egészségednek. És a tudatlan asszonyságok meg tódulnak, és mennek, mert ez “jó nekik.”
Az Úr Jézus Krisztusban járó keresztény ember három féle hitéletéről
Ahogy tapasztalom, az újjászületetett embernek három területen van dolga…
Élet kenyere - Keresztény hitéleti blog 