Mosonmagyaróvári Evangéliumi Keresztény Gyülekezet

“amikor az Istennek tetszett, hogy kijelentse az Õ Fiát énbennem…”

Gal 1,15-16

Milyen nehézséggel áll szemben Jézus Krisztus, ha engem újjá akar teremteni? Van egy örökségem, amibe nem volt beleszólásom, nem vagyok szent, valószínûleg nem is leszek soha; és ha Jézus Krisztus csak annyit tehet, hogy megmondja: szentté kell lennem, akkor tanítása csak kétségbeejt.

De ha Jézus Krisztus Megváltó, aki belém helyezheti a saját örökségét, a szentséget, akkor már kezdem megérteni, mire céloz, amikor azt mondja, hogy szentté kell lennem. A megváltás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe beléhelyezheti saját öröklött természetét, és minden kívánalma ehhez a természethez szól. Tanítása az Õ belém plántált életére vonatkozik.

Az én dolgom, hogy döntsek, beleegyezem-e Istennek a bûn felett kimondott ítéletébe: ez Jézus Krisztus keresztje.

Az Újszövetség azt tanítja az újjászületésrõl, hogy – amikor egy embert a rászorultság tudata lesújt – Isten beleplántálja Szent Szellemét az ember szellemébe. És ekkor az ember szelleme erõforrásra talál Isten Fia Szellemében, “…míg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus” (Gal 4,19).

A megváltás csodája, hogy Isten új természetet tud belém helyezni, amely által egészen új életet élhetek. Amikor végsõ szükségbe jutottam és beismerem tehetetlenségemet, akkor mondja Jézus: “Boldog vagy.” Csakhogy el kell jutnom idáig! Isten a Jézus Krisztus természetét nem olthatja belém – aki saját felelõsséggel bíró erkölcsi lény vagyok – anélkül, hogy azt tudatosan ne kívánnám.

Mint ahogyan egy ember által lépett be a bûn az emberiség életébe, ugyanúgy a Szent Szellem is egy EMBER által jött. A megváltás lehetõvé teszi, hogy megszabaduljak bûnörökségemtõl és Jézus Krisztus által új, szeplõtelen örökséget kapjak, a Szent Szellemet.

Részlet Oswald Chambers Krisztus mindenek felett c. Könyvéből