“Valahányszor kishitű leszel munkádban – s milyen gyakran megkísért a fáradság, a csömör és a céltalanság kínzó érzése! az önvád, hogy ez is csak hiúság, a homályos vágy, hogy mégiscsak jobb lenne hagyni mindent, csak a legszükségesebb, önfenntartó műveleteket végezni el, olvasni és élni, jeltelenül es nyomtalanul élni és múlni kell! -, tudnod kell, hogy ez a legsúlyosabb kísértés, amellyel az élet megkínál. Ilyenkor erősnek kell maradni, mint az igazi hősök, mikor lehetetlen feladattal állnak szemben. Tudnod kell, hogy mindehhez inkább van jogod, mint megszökni a munka elől, melyet kijelölt számodra a végzet”
Részlet Márai Sándor füveskönyvéből
Milyen igaz! Milyen sokszor megéltem és megtapasztaltam!
Hinni, látni, cselekedni! – ez az alkotó kevesek kiváltsága. Megálmodni a nem létezőt, látni készen, ami még nincs, s hittel belevágni…így jön létre az alkotás, az egyedi, a különleges.
Márai a kicsinyhitűségről beszél. S ebben a kontextusban Márainak nagyon igaza van. A legtöbb ember ezért marad középszerű, ezért nem ér el semmit, mert kicsinyhitű, s inkább hallgat a huhogókra, a többi kicsinyhitűre: “úgysem fog menni, ez még senkinek sem sikerült.” Így a próbálkozást is abbahagyják, ami pedig a fejlődés lehetőségét hordozza. Hittel minden lehetséges!
De! Ezzel együtt az is igaz, hogy ha valamiben (legyen az munka, feladat, szakma, küldetés, eszme vagy emberek) elveszted a hitedet (azaz nem kicsinyhitű leszel, hanem hitevesztett) akkor jobb megállni és abbahagyni, mint egy percig is folytatni. Mert ahogy igaz, hogy a hit csodákra képes, ugyanúgy az is igaz, hogy hit nélkül semmi sem fog létrejönni, csak az unalom, a csalódottság, a veszteség, a frusztráció, a fájdalom. Jobb ilyenkor váltani és továbblépni.
És – ha már tollat ragadtam – had mondjam el, félévszázados élettapasztalattal a hátam mögött megtapasztaltam egy harmadik helyzetet is, amikor mégis bölcsebb ha váltasz, vagy abbahagyod mindazt amit csinálsz.
Ez pedig nem más, mint amikor valamiben elszámítottad magad. Amikor vagy te magad, vagy a képességeid, vagy a “piac”, vagy a környezet, vagy az időzítés nem alkalmas a dolog, az ügy, a feladat véghezvitelére. Így halnak “hősi” halált a hegymászók, akik a Kékes könnyű meghódítása után a Mount-Everest oldalán fagynak meg. Pedig igen hittek, ezért is vágtak neki. Volt több olyan üzleti projektem is, ami nagyon jónak tűnt, minden tekintetben racionális volt, és nagyon is lelkesedtünk érte, de végül azt láttuk, hogy az időzítés nem megfelelő, vagy a társadalom, az emberek, a piac nem áll rá készen. Örülök, hogy ezeket a projekteket végül nem indítottuk el, megkímélve magunkat sok vesződségtől, fáradozástól, veszteségtől. Azt hiszem ezt nevezetnénk felülről jövő bölcsességnek, vagy józanságnak.
Végezetül Márai gondolataira józan ajánlásom ez:
Merj álmodni, hinni, látni és cselekedni! Merj nem félni a bukástól, hisz törvényszerű, hogy be fog következni, de élni elbukva a jóért a nemesért még akkor is jobb, mintha úgy élted volna le az életed, hogy nem tettél semmit, ami nagyszerű és egyszer sem próbáltad meg elérni a lehetetlent!
Ha viszont valami nem megy, nem időszerű, vagy ha masszív elutasításban részesülsz, – s mindegy hogy azért, mert te gondoltál nagyot, vagy a világ túl kicsit – és észleled magadon, hogy kiégtél, elvesztetted a hited emberekben, eszmékben, csoportokban, cégben, termékben vagy tevékenységben jobb, ha azonnal megállsz. Hidd el mindenkinek így a jobb.
A lelkesedést Isten gerjeszti fel benned. Ha van, csodákra leszel képes. Ha nincs és mégis csinálod, legjobb amire számíthatsz a középszerűség. Az meg már minek?
Mosonmagyaróvári Evangéliumi Keresztény Gyülekezet 
Hozzászólás