Uram, Istenem!
Anyám méhében Te már láttál engem. Hitetlenségemben is szerettél. Kísértél és óvtál a bajtól.
A rosszból is jót formáztál. Bízik benned szívem, hisz rajtad kívül semmim sincs, ami állandó.
Biztos talaj, kőszikla vagy lábam alatt. Szüntelen dicsérném jóságod.
Panaszommal ki máshoz fordulhatnék?
Ki hallgatná meg, ki más ismerné szívem rejtett zugait?
Uram, Te látsz engem teljes valóságomban.
Ismered minden gondolatomat.
Uram, nehéz ez a teher, amit cipelnem kell.
Engedd meg, hogy letegyem lábadnál!
Hadd hagyjam nálad azt a falat, amit nagy gonddal, hosszú éveken keresztül építettem: tartóssá és biztossá. De mi haszna ennek?
Közösségre teremtettél minket Atyánk. Hát miért maradjak ettől távol? Találkozhatok-e teljes valóddal a fal árnyékában?
Reményteljes jövőt szánsz nekem, és én bízom benned Uram.
A fal helyett Igéd lesz a pajzsom és a védelmem. Biztonságban vagyok Veled. Ember mit árthat nekem?
Martin Eszter 2025.06.21
Mosonmagyaróvári Evangéliumi Keresztény Gyülekezet 
Hozzászólás