Mi a különbség a megtérés és az újjászületés között? Vajon el lehet-e választani a kettőt egymástól? Vajon van-e olyan, hogy valaki megtért, de nem született újjá?

“Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Jn 3,3

Oswald Chamers írja erről Bibliai etika c. könyvében: ” a természeti születés nemzéssel jön létre, az újjászületés nem így.” Az újjászületés az, amikor az ember felülről kap valamit. Az újjászületés amit az Isten a Szentlélek elküldésével pecsétel meg, az válasz Istentől az én szívbeli döntésemre, hogy teljesen és feltételek nélkül átadom életemet az Isten vezetésének.

Sokan azt hiszik, hogy az, hogy hisznek Isten létezésében, az már egy megtért állapot. Sajnos nem. Az ugyanis egy értelmi döntés, ami igen sok esetben felfogása Isten létezésének, de nem a megélése a hitnek.

Mondok egy példát. Igen sok ember hiszi, hogy jognak és igazságnak kellene uralkodni az országban. Igen sokan hiszik, sőt tudják, hogy szükség van törvényekre amelyek az életünket szabályozzák. És ezzel együtt igen sok ember – bár tudja, hogy a törvények célja a közjó a közmorál és a közrend fenntartása – mégis szemrebbenés nélkül hágja át őket. Igen sok ember kapja és fogadja el például a fizetését, vagy annak egy részét zsebbe (adócsalás, amit a büntető törvénykönyv szabadságvesztéssel fenyeget), miközben meg van róla győződve, hogy egyébként ő egy jó és becsületes ember.

Mit mondunk egy ilyen emberre? Törvénytisztelő? Biztosan nem. Ismeri a törvényt, elméjével felfogja, hogy elvileg miért jó a létezése, de ez az életére nincs hatással, nem készteti őt belátásra, hogy így is éljen!

Nos ebből kiindulva, egy ember nevezhető-e Istentisztelőnek, aki bár tudja/hiszi, hogy van Isten és hogy ő jó, akár még templomba és istentiszteletre is eljár, elmondja az imákat, de szívéből sosem gondolta meg komolyan, hogy ezeket meg is élje, életét, döntéseit ehhez igazítsa, Isten parancsolatait be is tartsa!

Sokan mondják: Meg vagyok térve, mert hiszem, hogy van Isten és még azt is hiszem, hogy Jézus az Ő egyszülött Fia. Tehát én meg vagyok térve, ne szekáljanak engem többé.

Isten igéje erre ezt mondja: “Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.”Jak 2,19

Ez a fajta Istenhit tehát nem hozza létre a megtérést, végképp nem az újjászületést, ahogy arról lesz még szó. Igen sokan azért “térnek meg” mert félnek a haláltól, a pokoltól, vagy betegségtől, vagy mert magányosak és közösséget, támaszt keresnek, vagy egyszerűen nárcisztikusak és fontossági érzésüket akarják kielégíteni és ennek terepét egy gyülekezetben találják meg.

Az újjászületés megértéséhez elég csak a saját fizikai megszületésünkre gondolni. A születést maga senki sem tudja magának létrehozni. Megszületni sem tud senki egy anya nélkül, aki őt fájdalommal megszüli. A megszületés előzménye és feltétele az Anya valós létezése. Egy személyé, aki létezik, van, és aki testileg is és szellemileg is (a megszületés pillanatában) több, magasabb rendűbb, mint a magzat. Az anya létezése és aktív közreműködése nélkül nincs megszületés. A megszületés tehát igényli a “felülről jövő” közreműködést, hiszen a magzat nem tudja magát megtermékenyíteni, kihordani, kitolni, világra hozni.

Chambers erről így vélekedik: “Minden gyermek, aki a világra születik, valaki számára krízis, az anyának gyakorlatilag át kell menni a halálon. Ugyanez igaz szellemileg is. A “felülről való születés” nem egyszerű, nem könnyű folyamat: Isten országába nem lehet beosonni.”

Ugyanígy kell – természetesen lelki értelemben – az újjászületésről is gondolkodnunk. Szükséges feltétele az Atyalétezése, és aktív közreműködése. Az Újjászületés Istenben akkor és csak akkor jön létre, ha a szívbeli életátadás valóban megtörtént. És hogy ez teljes volt-e és őszinte, azt a földi emberek nem ismerhetik fel, mert a szív belső állapota előttük rejtett. Senki szívének valós gondolataiba nem láthatunk bele. És ezzel igen sokan vissza is élnek keresztény közösségekben. Akkor is (Anániás és Szafira (Apcsel 5) és most is.

Éppen ezért igen nehéz dolga lenneegy keresztény gyülekezetnek felismerni hogy ki a valóban megtért és ki a látszatkeresztény. Így lenne, ha…

Isten okos közreműködése…

…ha Isten nem hagyott volna nekünk ebben egyértelmű jeleket és utasítást! Mennyei Atyánk azonban nem hagyott minket sem tudatlanságban, sem jel nélkül.

Egyrészt világossá teszi, hogy a valódi megtérést (én tudatos, szívbeli döntésem) követi a Szentlélekkel való betöltekezés (Isten elismerő válasza rá), ami az újjászületés.

Sokan kérdezhetik: és azonnal adja a Szentlelkét, biztos hogy ez nem késik időben? A válaszom nagyon határozottan hogy IGEN azonnal adja, azaz NEM, nem késik egy pillanatot sem. Tudom, mert az ige mondja, hogy azonnal. Olvassátok el az Apcsel 2. fejezetében Péter nagy pünkösdi beszédét, ahol 3000 ember tér meg. Ott így olvassuk a 37. verstől:

“Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?”Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Apcsel 2,37-38

Isten tehát előre megmondja és adja is annak világos igazolását, hogy valaki megtért-e vagy sem. Aki ugyanis valóban megtért az azonnal újjá is születik, Isten aktív közreműködése által, ami abban nyilvánul meg, hogy válaszul a mi valós és szívből jövő megtérésünkre adja, küldi az Ő Szentlélelkét, aminek gyümölcsei és pecsétje a megtért ember természetének, gondolkodásának, életvezetésének teljes és gyökeres megváltozása. És erről is világosan beszél az Isten, mert Jézus mondja: gyümölcseiről ismeritek meg őket.

“Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Mt 7,17-20

“Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.” Mt 12,33

Mit jelent ez? Az hogy Isten világos jelet ad a hívőknek, hogy felismerjék a valóban megtérteket.

Aki azt mondja megtértem, de másról sem beszél csak a munkájáról meg a pénzről, vagy világi dolgokról, az nem tért meg, amit két igéből is tudhatunk:

“Ahol a kincsed ott a szíved is.” Mt 6,21

“Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Lk 6,45

Szükséges-e az újjászületés?

János evangéliumának 3. fejezetében olvashatunk Nikodémus és Jézus találkozásáról. Nikodémus hitt Istenben, farizeus/írástudó volt, a zsidó nagytanács tagja. Tudta, értelmével felfogta, hogy van Isten. Elég volt neki az “ősök hagyományára”, vagy Izrael, a saját népének a történelmébe picit betekinteni és máris láthatta, tudhatta: létezik a Mindenható, mert a zsidó népnek már akkor – Nikodémus idejében – emberileg nézve nem szabadott volna léteznie, annyiszor szétszórták, annyiszor lerombolták, annyiszor megsemmisítették az országot. Ez a hite azonban intellektuális hit volt, azaz értelemmel felfogott Isten-létezés. Jézus épp Nikodémusnak, ennek a jó vallásos embernek mondja: ha nem születtek újjá víztől és lélektől, semmiképp sem látjátok meg az Isten országát!

Jézus ebben az igében az üdvösség feltételeként szabja az újjászületést. Aki nem születik újjá Isten Szentlelkétől, annak nincs élő kapcsolata Jézussal. Valójában nem ismeri Őt, és nem kapott tőle semmit.

Milyen érdekes, hogy az evangéliumok első lapjain maga keresztelő János mondja: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel kereszteltiteket”. Lk 3,16

Jézus tehát Szentlélekkel keresztel, tehát senki sem mondhatja: Ismerem Jézust, átadtam neki az életem, övé vagyok, miközben a Szentlélek keresztséget nem kapta. És Istenhez sem lehet köze az ilyen embernek, mert erről meg az Ige ezt mondja:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn 14,6

“Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”1 Jn 5,12

Az első igében világossá teszi Jézus, hogy Istenhez a bukott embernek semmilyen más úton nincs közeledési lehetősége, csakis Jézus által.

A második pedig ha lehet még világosabbá teszi: akiben nem lakik Jézus Szentlelke, az Isten előtt (még) halott!

Szentlélek általi újjászületés nélkül nincs tehát mennyei polgárság, nincs valódi életváltozás és nincsenek gyümölcsök sem.

A megtanult (képmutató) kereszténység

Döbbenetes tapasztalatom keresztény gyülekezetekben, hogy milyen hamar és milyen jól megtanulják az emberek (valódi megtérés és újjászületés nélkül) a hívő magatartásformákat. Megfigyelik a megtérteket, megtanulják a liturgiát, az imádgságokat, átveszik a viselkedésüket és “szuperkegyes keresztényként” látjuk őket.

Vasárnap 10.00-től 10.45-ig.

És mivel sok gyülekezet – megint mondom igen sok gyülekezet – él úgy, hogy a tagok a vasárnapi istentiszteleten kívül semmilyen személyes kapcsolatban nincsenek egymással, így évekig, évtizedekig is hihetjük egy emberről, hogy élő hitű keresztény.

Őket hívja Jézus képmutatóknak, (görögül színészeknek), akik mutatnak egy képet, ami nem a valóság. (Ld Mt 6,1-3; 6,5-6; 7,21-23)

A probléma az, hogy az ige a megtért emberek közösségéről megint homlokegyenes másként beszél:

“Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”Apcsel 2,41-47

Ha ezeket az igéket elolvassuk és összevetjük a saját gyülekezetünk életével, komoly eltéréseket tapasztalhatunk.

Az első hogy nézzük meg egy gyülekezetben: hányan járnak vasárnap templomba, és hányan ülnek ott a Bibliaórákon. Testvérek én ki merem jelenteni, hogy egy gyülekezet valós létszáma akkora, amekkora a hetente rendszeresen eljáró bibliaóralátogatók száma.Ők azok, akik kitartóan részt vesznek az “apostoli tanításban”.Éhezik és szomjúhozzák az igét, mert a szívük kincse Jézus. Őt akarják hallani, róla akarnak elmélkedni éjjel-nappal. (Zsolt 1) A vasárnapi templombajárás sok esetben csak megszokás-kereszténység.

Mik a következményei az újjá nem születésnek?

Egyrészt nem nyerhető el az örök élet nélküle, ami pedig minden igazhitű ember végcélja. Másrészt nincs helyreállított kapcsolat. Az ember külsőleg éli ugyan a vallásos ember életét, (amit földi halálával már nem képes majd megtenni) de szívbeli, lelki értelemben nincs közösségben az Úrral, nincs helyreállított kapcsolata. (Az ember teste porrá lesz, és lélekben él tovább, és így halálával az örök kárhozatra kerül)

Harmadrészt nem egyháztag, mert nem része a mennyei polgárságnak. Jézus egyháza pedig nem más, mint a hívő lelkek egyetemes közössége. Mint ilyen például nem részesedhet az Úrvacsora szentségében sem. A bort és a kenyeret ugyan elveheti, mert sokan -bár figyelmezteti őket a lelkész, hogy csak az jöjjön aki megtért és újjászületett – mégis odajárulnak az oltárhoz, de csak “kárhozatot esznek és isznak magukra” mert közösségük a megfeszített Krisztussal csupán intellektuális, formális, külsőség, szertartás.

Fontos látnunk hogy az első századi apostoli gyülekezetben hogyan is történt ez. Ebbe enged betekintést a Didakhé (jelentése: tanítás) „Didakhé tón dódeka aposztolón” (A 12 apostol tanítása), ami kr u. 125-ben Szíriában megtalált első egyházi rendtartás.

Didakhé IX 5.“Ne egyék és ne igyék eukharisztiából senki más, csak az, aki meg van keresztelve az Úr nevére! Erről mondta ugyanis az Úr: ne dobjátok a szentet a kutyák elé ” Mt 7,6.

Ez ott akkor azt jelentette, hogy nem adtak úrvacsorát annak, aki nem volt megtérve, mert aki nem tért meg szívből, az nem is csatlakozott az üldözött keresztényekhez, aki pedig nem csatlakozott, az nem is részesülhetett az apostoli tanításban, aki pedig nem kapott tanítást, nem keresztelték meg.

Egy másik szakasz a Didakhéból így szól  “Gyűlölj mindenféle színlelést és mindent ami nem kedves az Isten előtt.!”(4,12.)

Testvérek! Igét mondok: “Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!”Zsolt 51,19

Honnan lehet felismerni az újjászületett embert?

Szíve kincse Jézus. Ez neki a legdrágább. Élete egy megnyugodott, megbékélt, örömteli élet. Nem gond és kihívások nélküli persze, és ez nem azt jelenti, hogy nem tud megszomorodni, vagy nincs az életében szenvedés, de mégis békés élet. Arca sugárzik az örömtől, látni rajta a megváltott életét. Nem törekszik, nem kapar e világi dolgokért, nem vonzza, nem élteti e-világi karrier vagy dicsőség. Egyedül a mennyei polgárság érdekli, erről beszél, ezt hallgatja, azok társaságát keresi akik szintén mennyei polgárok. Élete, döntései nem érzelem-vezérelt, hanem ige-vezértelt. Erős ige és Istenismerettel rendelkezik, cselekedeteiben és életvezetésében sziklaszilárd és hűséges.  Nem köt kompromisszumot a világgal az ige ellenében, akkor sem, ha ezáltal kemény konfliktusok tüzébe kerül.(Sadrak, Mésak és Abednegó)

Békességét és lelki nyugalmát nem befolyásolják (tartósan) a negatív körülmények, mert ez a békesség nem e világból való, hanem mennyei. Nem magának kivívott (elérem/kiharcolom a célomat) békesség, hanem felülről kapott békesség.  Ahogy maga Jézus mondja:

“Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”Jn 14,27

Az Úr adjon nekünk világosságot, valódi bűnbánatot, igaz hitet és felülről jövő újjászületést!

Isten Szentlelke legyen veletek!