Ezen a vasárnapon az Úr igéjének tanulmányozása során a Lukács szerinti evangélium 16 fejezetének 14-18 versei kerültek elém. Amint olvastam és forgattam magaban az igéket, Isten nem csak az ott és akkor élőknek szóló üzenetet tárta fel előttem, hanem mindazon dolgokat is, amelyeket ma, itt nekünk, a saját életünkben is vizsgálat tárgyává érdemes tennünk. Tarts velem!

“Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta Isten országát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik felé. De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.”     / Lk 16,14-18

Nézzük meg először az OTT/AKKOR/AZOKNAK szóló üzenetet

“Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.”

Jézus ebben a rövid szakaszban ismét leleplezi az akkori papságot, akik papi hivatásukat nem elhívásból, hanem megélhetés és anyagi hasznonszerzés miatt gyakorolták. A papság az újszövetségi időkre ugyanis olyan jól jövedelmező kiváltság lett, hogy már nem az elhívás tett valakit pappá, hanem a kapcsolatok, a helyezkedés és a pénz. A rangos kiváltságot családok és dinasztiák uralták.

Jézus idejében Annás (Hannás) családja a főpapi család. A főpap elvileg és a gyakorlatban is Isten által elhívott szolga kellett volna hogy legyen, feladata Isten igéjének hirdetése, országának törvényeinek megtartása és megtartatása. Papi kinevezési hatósága a Biblia szerint kizárólag csak Istennek van. (vö: Zsid 5,4)

Hogy mennyire nem Isten szerinti volt ez a papság, azt jól jelzi, hogy Annást Ciréniusz szíriai helytartó helyezte hivatalba Kr. u. 6-ban és Valerius Gratus prokurátor váltotta le 15-ben. (Josephus Flavius, a Zsidók története c. könyve 18,34)

Utóda, veje Kajafás lett (18-37-ig), aki a tisztséget 19 évig évről-évre megvásárolta. (úgy is mondhatnánk, túl sokba került neki, hogy veszni hagyja)

A zsidó államban a vallási hatóság volt a legfőbb tekintély. Ha a pappság korrupt volt, a közélet is lezüllött. A főpapi dinasztiák közül Annás családja bizonyult az idők folyamán a legerősebbnek. Kajafáson kívül mind az öt fia is viselte a főpapi címet, de továbbra is igen nagy befolyással rendelkezett. Tulajdonképpen Annás volt “a trón mögötti hatalom”, aki családján keresztül gyakorolt befolyást. Annás és családja szadduceusok voltak, tagadva a természetfeletti dolgokat. A világi történelem elmondja, hogy Annás tekintélyes gazdagságát az áldozati állatok kereskedelméből szerezte.

Fentiekből érthető, hogy Jézus szolgálatát miért látta nagy fenyegetésnek. Még Pilátus is észrevette, hogy irigység húzódik meg az Úr elleni tetteik mögött, (Mk 15,10.) A főpapok azért akarták, hogy Jézust megfosszák a nép feletti befolyásától, mert az olyan tekintélyt képviselt, amely helyettesítette az övéket. Ráadásul Jézus mindezt ingyen kínálta.

Az indíték leleplezését abban is láthatjuk, hogy haragjuk valójában akkor támadt fel, amikor Jézus megtisztította a templomot a kereskedőktől. Az irigység annyira elragadta őket, hogy elhatározták: Jézustól minden áron megszabadulnak. Az irigység rettenetes bűn, és “ki képes megállni előtte?” mondja a Péld 27,4.

A szaducceusok a vallást és a kegyességet tehát nem szolgálatra, hanem nyerészkedésre használták.* Úgy tekintettek hivatásukra, mint jól jövedelmező hivatás, szolgálatuknak semmi köze nem volt Isten dicsőségéhez, a felebarát szeretetéhez.

De a látszatra, arra nagyon figyeltek. Külsőképpen igen igyekeztek igaznak, jámbornak és kegyesnek látszani. Báránybőrbe bújt farkasok, akik igen hatékonyan tévesztették meg az embereket. Jézus átlátott rajtuk és ez volt az, ami gyilkos haragra ingerelte őket.

Jézus ezután így folytatta:

“A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta Isten országának evangéliumát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje.”

A törvény korszaka Mózessel kezdődött és Keresztelő Jánosig tartott. A törvényt Isten adta, és Mózestől-Jánosig a törvény uralkodott. De János bejelentette Isten megérkezését. És ahol Isten van, ott van az ő országa. Íme, nagyobb van itt Mózesnél, nagyobb van itt a templomnál! (Mt 12,6) Isten országa tehát Jézusban lett valóság az embereknek, mert Jézus maga az Isten országa: aki be akar menni, Jézus uralma és királysága alá kell, hogy bemenjen!

És valóban: aki megértette és szívében felfogta ki Jézus, az ment hozzá: némán, vakon, leprásan, háztetőt megbontva, ember-kordonokat átszakítva, fáramászva.

“mégsem fog elmúlni egyetlen vessző sem a törvényből.”

Sokan gondolkodnak úgy: Jézussal eljött az Újszövetség, tehát a régi érvényét vesztette. Csakhogy ez nem így van: az újszövetség nem teszi érvénytelenné az ószövetséget. Jézus maga mondja: “nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását, hanem hogy betöltsem azokat” (Mt 5,17).

Isten nem ember, hogy kijelentései tévednének, tanításai nem állnák ki az idők próbáját. Jól tudja ezt minden ember, aki kezébe vette a Szentírást. Amit Isten régen igazságként kimondott, az igazság ma is.

“Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna.” (4 Mózes 23,19)

• A “ne ölj” parancsolat érvényben van ma is?
• És a “ne lopj”?
• A “ne tanúskodj hamisan”?
• A “ne paráználkodj”?

Ezek komoly bűnök? Méltó a böntetésre aki ilyet tesz? Gondolom velem együtt helyeselsz. És ezek a parancsolatok nem egy 10-es lista részei? De azok. Akkor többi 6 nem ugyanolyan értékű parancsolat? De ugyanolyan!

Lehet hogy azt mondod: nem vagyok törvényszegő, mert nem lopok (már), nem ölök (már), nem tanúskodok hamisan. (már)

De kérdezlek, ahogy engem is megkérdezett az igéje által az Isten: az is igaz rád, hogy nincs más Istened? Tényleg nincs? Tényleg megszenteled az ünnepnapot? Tényleg nem kívánsz semmit, ami a másé? Hmmm…..

Jézus a beszédét így zárja:

“Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.”

Azt hiszem nem véletlen hogy ott-akkor-nekik Jézus a paráznaság parancsolatát veszi elő!

A farizeusok, akik ott voltak, kétszeresen is paráznák lehettek. Egyrészt mert a vallást egyesítették a pénzbeli gazdagsággal: azt vallották, hogy szeretik Jahvét, de valójában a mammon volt az Istenük, s így szellemi paráznákká lettek…Bár nem tudjuk pontosan, de jó eséllyel ebben a bűnben (házassági elválás) testileg is jeleskedtek, és mivel maguk is tették, szépen elferdítették a törvény értelmezését, és azt tanították, hogy a házassági válás nem bűn. Így tették magukat bűnösen is igazzá.

Jézus azonban kijózanítja őket: házasságtörők vagytok, és vétketek súlyosabb mint azoké, akik követnek benneteket!

---

Az ige értelmezése után rá szeretnék térni, hogy Itt/Ma/Nekünk mit mond ez az igeszakasz:

Három dolgoról szeretnék csak elmélkedni, és kérdéseket megfogalmazni:

• A (pénz)sóvárgásról…
• A “ti igaznak tartjátok magatokat”-ról
• és a “mindenki erőnek erejével törekszik feléje”-ről

1.Pénzsóvár –

A sóvárog szó jelentése: valamely, a számára rendszerint nehezen elérhető személy jelenlétére v. ilyen tárgy megszerzésére, birtoklására erősen vágyakozik. A szót átalában személyre vagy tárgyra szoktuk alkalmazni. Sóvárog valaki, vagy valami után. Valakire, vagy valamire.

Szinonímái: áhítozik, epekedik, vágyakozik, hőn áhít, vágyódik, epedezik, kíván.

Had kérdezzem meg: ha valaki sóvárog valaki vagy valami iránt, az a valami leköti a figyelmét? (Miért van az, hogy amikor kamasz gyerekként szerelmes lettél, nem tudtál tanulni?)

A farizeusok pénzsóvárak voltak. Ha te nem is vagy az, azért had kérdezzem meg tőled, amit tőlem is megkérdezett az Úr: Neked mi után sóvárog a szíved? Mi van ott a “pénz” helyett?  Kérlek gondolkozz el ezen egy percre!

2. “ti igaznak tartjátok magatokat, de Isten ismeri a szíveteket”

Vonantkoztassunk el most a farizeusoktól és más emberektől, és nézzük úgy ezt az igét, mintja Jézus személyesen nekünk mondaná e sorokat.

Végiggondoltam a magam és sokak életét, és bizony ki kell hogy jelentsük: sokat és sokszor perlekedünk másokkal. Iszonyú mennyiségű energiát pazarlunk, hogy védjük a magunk igazát. És a gyalázatos benne az, hogy minden gondolatunk, mondatunk így kezdődik: “szerintem….nekem ebben igazam van”.

Szerintem….

Olyan sokszor hallottuk és olvastuk már, hogy “nincs igaz ember egy sem.” (Róm 3,10-18) és hirdetjük is, hogy “a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2 Tim 3,16)…

De akkor miért tartja magát mégis igaznak mindenki? Miért harcol folyton minden ember a (vélt vagy valós) igazságáért?

Miért nem tudjuk elengedni és Istenre bízni a dolgunkat? A kérdésben benne van a válasz: azért nem tudjuk istenre bízni a dolgunkat, mert nem bízunk Istenben! Nem bízunk abban, hogy úgy oldaná meg az ügyünket, ahogy az nekünk tetszik.

Azt is tudjuk, mert olvastuk Dávidtól-Jézusig, hogy az istenfélő ember az Úrra bízza a harcait és a pereit. Dávid azt mondja Saulnak…”te meg akasz ölni, pedig én semmit nem vétettem ellened…perelje az Úr az ügyemet veled, tegyen Ő igazságot közted és köztem!” És igazságot tett? Saul elveszett, Dávid dicsőséges király lett. És Jézus nem tanított bennünket arra, hogy ha arcul ütnek bal felöl, akkor tartsd oda a jobb orcádat is? Nem mondja az ige, hogy “alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;” (Fil 2,3)

Hát keresztények vagyunk mi egyátalán? Métók vagyunk a krisztusi névre? Amikor ilyeneket teszünk, biztosan nem. Amíg ezeket írtam, elszégyeltem magamat. Igaza van Jézusnak, amikor ezt mondja: “Ami emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos…”

3. “A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta Isten országának evangéliumát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje.”

Erőnek erejével….kikről és miről beszél Jézus, amikor ezt mondja? Úgy vélem azokról, akikbe olyan erős volt a késztetés, hogy legyőzték magukban a félelmet, a kicsinyhitűséget, az embereknek való megfelelést, és kockázatot nem ismerve erőnek erejével is futottak Jézushoz!

Had kérdezzem meg:

• • Kockázatot vállalt a vérfolyásos asszony (Mt 9,20), amikor a tömegben megérintette Jézus ruhája szegélyét? (jó esélye volt, hogy elzavarják, vagy megszégyenítik)
  • Kockázatot vállalt Járius a zsinangógai elöljáró (Mt 9,18-26), amikor Zsidó vallási elöljáróként a papok által megvetett és üldözött Jézushoz fordult segítségért a haldokló gyermeke miatt? (jó esélye volt, hogy kizárják a zsinagógából, és elveszti az állását)
  • Kockázatot vállalt Zákeus (Lk 19,1-10), a rómaiak fővámszedője, amikor Jézus szavára megtért és nyilvánosan bűnt vallott? (jó esélye volt, hogy kiközösítik, vagy akár börtönbe is csukják)
  • Kockázatot vállalt a leprás (Lk 5,12), akinek nem lett volna szabad emberek közelébe menni, amikor Jézushoz fordult? ( jó esélye volt, hogy megkövezhetik)
  • …és a vakon született (Jn 9), aki kioktatja a papokat (végül kizárják a zsinagógából)
  • …vagy a gutaütött béna(Lk 5,17-20), aki más házának tetejét rongálja meg, hogy Jézus közelébe férkőzhessen…?

Most pedig kérlek hasonlítsd össze a te Jézushoz való törekvésedet azokéval akik mindent kockára téve rohantak Jézus után..

Mi a különbség közted és köztük? Mi valójában a különbség?

És a gyülekezetben ahová jársz te hány embert látsz, akinek a szívében ott van az ilyen törekvés, aki ilyen erőnek erejével törekszik Jézushoz? Akiről tudod, hogy ha ezen múlna, készek mindenüket veszve hagyni és futni Jézushoz?

És te köztük vagy-e barátom?

Imádkozzunk!

Köszönöm Uram, hogy ma is tanítasz. Köszönöm, hogy a te Lelked kijelenti bennem igéd igazságát, hogy nem vagyok igaz, és hogy egyedüli igazságom Tebenned van. Köszönöm, hogy rávilágítasz lelkem sóvárságának tárgyára és alanyára és arra késztetsz, hogy felülvizsgáljam azt. Köszönöm, hogy újra rád bízhatom ügyeimet és hittel mondhatom: legyen meg a te akaratod! És köszönöm, hogy újra lelkemre helyezed, hogy vállaljam a hit nemes harcát és erőnek-erejével is törekedjek feléd, nem félve semmilyen kockázatot sem felvállalni. Légy áldott mindezekért. Ámen!