Carl Eichhorn: “Isten műhelyében”

“Ne szabjátok magatokat e világhoz.” (Róma 12, 2)

Pál intése nemcsak külsõ fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ.

Idõvel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. Az igazi keresztyén élet az óember halálát jelenti, a világias keresztyén azonban szerzõdést köt vele. Úgy véli, ha keresztyén ruhát visel, ha formái, szokásai keresztyén jellegûek, akkor életben maradhat. A tövisek, szúrások elmaradnak, amelyek az óembert halálra sebzik. Az önmegtagadást és a világ megtagadását – mely kemény dolog-  törvényeskedésnek, szűkkeblűségnek, a világ elõl való menekülésnek bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak csúfolják, miközben az óembernek meghagyott szabadságot igazi „keresztyén” magatartásnak mondják.

Aki barátja a világnak és nem különbözik tõle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett gyûlöletet és szégyent. „De hiszen mi nem pogányok között élünk, hanem csupa megkeresztelt keresztyén között!” – „Az üldözések kora a múlté” – mondják. De sajnos, a valóban újjászületett keresztyének elleni gyûlölet és megvetés a világias keresztyének között éppolyan erõs, mint régen a pogányoknál volt.

A világias keresztyénség sem nem hideg, sem nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. A megosztott szívû emberben nincs erõ. A világ sem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. Az élőhitű keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyűlöli, titokban azonban tiszteli. A megosztott szívûek össze akarják kapcsolni azokat a dolgokat, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz, akár akarja, akár nem. (Jak 4,4) Csak a határozott keresztyénségben van erõ, csak ez tud biztosan fellépni. „Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik õhozzá teljes szívvel ragaszkodnak” (2 Krón 16, 9). Az ilyeneket megerõsíti úgy, hógy rémületére vannak a Sátánnak és titkos szolgáinak, a világias keresztyéneknek. „Meddig sántikáltok még kétfelé?” Álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára!

Mi nem ebbe a világba tartozunk, amely tele van látszattal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal, hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szeretet uralkodik.

Szeretem Carl Eichhorn írásait. Tiszta, igei, egyenes beszédek! Eichhorn testvérünknek nagyon igaza van. Tudom, mert voltam mindkét oldalon. És azt is tudom, mert megtapasztaltam, hogy amikor teljesen átállsz Jézus oldalára, nem csak a világ, hanem a “világias keresztények” is ellenségként tekintenek rád. Hogy Imre testvér szófordulatával éljek: egyik számára sem leszel szalonképes.:)

De ezzel együtt két ige is eszembe jut.

“Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!” Jer 17,5

“Most tehát az embereknek akarok kedvében járni vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10

Az első minden hívőnek, a második az elhívott szolgáknak szól.

Tudsz-e, tudunk-e teljesen átadott életet élni? Tudunk-e áldozatot hozni Jézusért? Csak igen nagyon kevesen. Tele vagyunk világias keresztényekkel akik akarják ugyan Krisztust és az üdvösséget, de nem akarnak, nem tudnak lemondani kényelmes és világias éltükről. Vajon mi melyik táborhoz tartozunk? Igazi szívbeli kérdés ez…

Dávid zsoltára igen beszédes ez ügyben:

“Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! Ti, emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.) Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok.  Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.)  Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, URunk!  Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk.  Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!” 4. Zsoltár

Add Uram, hogy szívünket osztatlanul oda tudjuk szánni Neked, és hogy ez a teljes életünkben megmutatkozzon! Ámen.