Óvás képmutatástól

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis az ő képmutatásuktól.
(Lukács 12, 1)

Az Úr egyik legkomolyabb intése volt ez, amit tanítványai szívére helyezett. Semmit sem vetett meg jobban, mint a képmutatást! Alapvető bűn ez az Õ szemében, aki maga az igazság.

Jézusban nyoma sem volt a hamis látszatnak, Õ minden tekintetben teljesen tiszta és őszinte volt. “Hazugság nem találtatott a szájában.” Szeme rögtön meglátta a rejtett hazugságot, amely különösen a kegyesség köntösében jelentkezett. Leginkább a képmutatástól óvta övéit. Ez kiváltképpen a kegyes ember kísértése. A világ úgyis képmutatónak bélyegzi a hívőket és nem ismeri fel, hogy ő maga is benne ül a képmutatásban, hiszen a világ aztán igazán a látszat és az alakoskodás hazája! De a hívőket is átjárhatja ez a gonosz méreg, ha nem védekeznek ellene komolyan. Két oldaról támadhat ránk a képmutatás.

A kegyesek körében szívesen ölti fel az ember a vallásosság palástját. Általában jobbnak mutatják magukat az emberek, mint amilyenek. Ügyesen elrejtik óemberüket és annak gonosz hajlamait. Pál legszívesebben a gyengeségeivel dicsekedett. Mélységesen becsületes volt, semmi áron nem akarta, hogy valaki többre tartsa annál, mint aki valójában volt. Sokan elrejtik gyengeségüket és csak a jó oldalukról mutatják magukat. Külsőleg szelídnek látszanak, belül azonban ragadozó farkasok. Büszkén feszítenek, idegen tollakkal ékeskednek, beszédjük mesterkélt, másokat utánoznak. Merő hamisság és képmutató látszatélet!

A világgal való érintkezés közben másféleképpen jelentkezik a képmutatás veszélye. Az ember elrejti azt a jót, amit a Szentlélek munkált és a világhoz igazodik, hogy összeütközésbe ne kerüljön vele és a világ fiai ne gúnyolódjanak rajta. Nem vallja be, hogy Jézus tanítványa. Elrejti keresztyénségét, együtt fut a világgal. Azonosnak tetteti magát vele, nem akar “maradinak” minősülni. Ki akarja kerülni a szégyent és az üldöztetést, szeretne a világban is érvényesülni és megbecsülésben részesülni. A fenti Igében a képmutatásnak pontosan erre a fajtájára utal Jézus. Azt mondja tanítványainak: Álljatok elő azonnal és teljes mértékben! Ne titkoljátok el, hogy tanítványok vagytok! Ez úgyis hiábavaló, mert a világ észreveszi, hogy Jézussal tartotok. Sokkal okosabb, ha mindjárt nyíltan kiálltok; akkor tudja a világ, kikkel van dolga.


Egy hozzászólás a(z) “Óvás képmutatástól” bejegyzéshez

  1. “A papok elől bujkálnak,akiket István király szabadított nemzetünkre. Mióta Vajknak koronát tétetett fejére a “római isten főpapja”, azóta egyebet sem tesznek, mind az új rend nevében üldözik, mészárolják a bátrakat, az erőseket, hogy ennek látásától behódoljanak. Földönfutóvá teszik azt, aki emberhez méltóan megállja a helyét. Azokat rabságba hurcolják, jobbággyá nevelik.” Idézet: Was Albert Kard és Kasza krónikás írásából, 148. oldal. Ez a könyv jól jelképezi, ezt a diabólikus, álnok, képmutató, opportunista, Krisztusi álruhás nemzeti kreszténységet, amit kardal kényszerítettek a magyar népre. Senki ne gondolja, hogy saját papját, vagy vallásssi intézményét másokra erőltesse, az Úr a mi Istenünk nem bogáncsa senkinek!!! Üdv Imre!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s