Mitől lesz valaki keresztény?

Sok mindent hisznek és gondolnak ma az emberek, sőt még a magukat kereszténynek mondók és aktív hitéletet élők is arról, hogy ki a keresztény.

A katolikusok minden bizonnyal a szentségeket kezdenék sorolni: – “az a keresztény, aki meg van keresztelve, aki bérmálkozott, első áldozott, jár rendszeresen misére, és hűségesen fizeti az egyházadót.”

A protestánsok jó eséllyel az egyházhűségüket emelnék ki: “Én hű Luteránus vagyok!” – mondja az egyik. “Én meg hithű Kálvinista!” – mondja a másik…

A rajongó pünkösdiek meg ilyeneket mondanának: “Én vettem a Szentszellem kenetét, és már nyelveken is szólok!”

Szép és nemes gondolatok, de az a helyzet, hogy a Szentírás egyiket sem követeli és igazolja. Ezektől biztosan nem válik valaki kereszténnyé (ami annyit jelent “Christianos”, azaz Krisztusi, vagy másként Krisztuskövető)

Biztosan tudjuk, hogy nem tesz téged kereszténnyé a keresztelésed, a bérmálásod, meg semmilyen vallásos szertartáson való részvételed…főleg nem azok, amelyekre nem is önmagad akaratából, azaz nem szívbeli-hitbeli indíttatásból mentél.

Luther és Kálvin – mivel igen jól ismerték a Szentírást és élő hitűek voltak – minden bizonnyal mélyen felháborodnának azon, hogy “keresztények” őrájuk nézve és hivatkozva neveznék magukat kereszténynek és biztosan és gyorsan Jézusra mutatnának, ahogy Péter is tette Kornéliusz házában!

“Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, és a lábához borulva hódolt előtte. Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én magam is csak ember vagyok!” Apcsel 10,25-26

Isten nagyon jól tudta, hogy a bűnbe esett ember szíve mélyén hajlik az önimádatra és emberimádatra. Mi mindig készek vagyunk vagy önmagunkat, vagy valaki más embert “isteni rangra” emelni, imádni és követni. A zsidók (köztük Péter, János és Jakab is) hamar felcserélték az Istenkövetést Mózeskövetéssé. Nem véletlenül jelent meg a megdicsőülés hegyén az apsotoloknak Jézus mellett Mózes és Illés, és nem véletlenül szólt ez szózat a mennyből:

“Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal…..[majd] felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”  Mk 9,2-7

Őt, azaz rá kell hallgatnotok. Tehát nem Mózesre! Nem Illésre! (sem senki más vallási vezetőre, értsd: pápa, Luther, Kálvin…stb.) Egyedül Jézusra!

Nem tesz téged kereszténnyé semmilyen felekezet sem. Sehol nem olvasod a bilbiában, hogy bárkit bármilyen egyház, felekezet, vagy szertartáson való részvétele kedvessé tenné Isten előtt, vagy ami ennél még fontosabb: bárkit ezek üdvösségre juttatnának. Jézus erről sokszor beszél, mert erre a fajta vallási tévelygésre mindig is nyitottak voltak az emberek. Nézzünk meg két igét:

“Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Jn 4,19-24

Látható, hogy az asszony bár vallásos volt (“tudta” melyik helyen kell Istent imádni), mégis bűneiben élt (5 férje volt már, és akivel most élt az nem a férje…lásd 16-17.versek) Ez nagyon igaz ma is sok vallásos(kodó) emberre. Járnak hűen templomba, de egyátalán nem gondolkodnak és nem bántja őket a hétköznapi életük sok hamissága. Ők eljutnak az egyházig, de sohasem jutnak el Jézusig. Ők egyházkövetők és nem Jézuskövetők. Ilyen értelemben jogosan mondják magukra: én katolikus vagyok, én meg evangélikus. Valóban azok. De ettől még nem keresztények. S ugyanezért mondjuk mi, Krisztushívők és Krisztuskövetők amikor megkérdezik tőlünk, hogy melyik felekezetbe tartozunk, hogy semelyikbe, mi krisztus követők vagyunk!

A vallásos ember – ahogy ez az asszony is – szertartásokban hitt. Kérdése ma ugyanúgy  elhangzik emberektől, akik felé hirdetem Isten igéjét: “akkor melyik felekezetben kell Istent imádni?” Jézus maga válaszol erre: EGYIKBEN SEM! “Istent lélekben és igazságban kell imádni”

A másik ige a Máté evangéliumában hangzik el, figyeljük meg, hogy Jézus a vallásosokhoz beszél:

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Mt 7,21-23

Nem tesz kereszténnyé tehát a templomba/gyülekezetbe járásod.  Sőt ez utóbbi igen komoly veszélyeket is rejt magában: miért mondom ezt? Azért, mert nekünk arra is igen nagy tehetségünk van, hogy Istent szépen bezárjuk egy szép épületbe és ezt mondjuk: “Istenem, látod szeretünk. Építettünk és (gyülekezeti pénzből) fenntartunk neked egy szép házat. Lakj itt, mi meg majd hetente meglátogatunk és meghallgatjuk, hogy mit is mondasz nekünk.” (értsd: megengedjük, hogy beszélj hozzánk…hetente egyszer….amikor mi eljövünk hozzád. Közte pedig maradj szépen csendben a helyeden…)

Mi a baj ezzel? Hát az, hogy ezzel szépen elaltatjuk magunkat, mondván: megtettük, amit Isten követel tőlünk. Csakhogy Jézus sosem kért ilyet. Ezt nem Isten, hanem a vallás követeli tőlünk. Csakhogy a vallás nem üdvözít senkit. Egyedül Jézus az üdvözítő. A másik probléma ezzel az, hogy az ige szerint nem az ember keresi az Istent, hanem az Isten az embert. (Ádám hol vagy?) Nem az ember megy el Istenhez (ez önmagában is lehetetlen), hanem Isten jön közel hozzánk! Jézus mondja:

“Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jel 3,20

“Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunkJn 14,23

A másik veszély amiről a “gyülekezetbe járás” kapcsán szólni szeretnék az az élő hitűeket érinti. Amikor valaki megtér, éhség támad benne Isten igéje iránt. Elkezd tehát bibliaórákra meg gyülekezetbe járni, mert ott tanítják és hirdetik Isten igéjét. Ez idáig rendben is van. Csakhogy azt látom, hogy ez egy idő után szépen elaltatja a hívőket. Egy idő után (mert már ismerik és tudják mit mond az ige, hagyják, hogy az kihűljön a szívükben és már nem formálja az életüket és a jellemüket. Kivész az ige fénye és ereje, és megmarad a gyülekezetbe járás szokása. Alvó keresztényekké válnak, akik ellen Jézus felemeli a szavát! (Jel 3,2)

Akkor mi tesz mégis kereszténnyé?

Imádkozásod

Isten él és nem közömbös számára gyermekei élete. Az élet pedig egyszerre öröm, bánat, siker és kudarc hordozója. Isten, a mi mennyei Atyánk, aki meghallgatja és meghallja a hozzá intézett szavainkat. (ahogy neked is, ha apa, vagy anya vagy, nem közömbös, amikor a lányod egy örömével vagy éppen bánatával hozzád fordul)

Az imádkozás beszélgetés az élő Istennel. És tudjuk, ha két személy között kialakul egy jó és bensőséges kapcsolat, annak egyik biztos jele, hogy szívesen és sokat beszélgetnek egymással. Élő hited egyik fokmérője tehát az imaéleted. Hogy van-e egyátalán? Hogy élő-e a kapcsolatod Istennel jól megmutatja hogy imában hányszor szólítod meg őt.

Igeolvasásod

Ne feledjük: a jó kapcsolat jele a kommunikáció. A jó kommunikáció pedig olyan, amiben mindkét fél megszólalhat és a másik nyitott és kész meghallgatni.. S ha az imádság a mi beszédünk Istenhez, nagy kérdés, hogy mi az Ő válasza erre?

Isten bölcs. És bölcsessége sokféleképpen megnyilvánul. Mennyei Atyánk, hogy ne kelljen állandóan prófétákat küldenie (akiket többségében üldöztek, megvertek és megöltek az emberek) és szegényeknek állandóan unos-untalan elmondani ugyanazt a következetes üzenetet, bölcs megoldáshoz folyamodott. Leírta (pontosabban lediktálta) egy könyvben minden nekünk szóló utasítását tanácsát és üzenetét. A könyv egy üzenet maradandóságának és átadásának a legjobb módja. Gondolj bele, ha te egy sok ezer fős szervezet vezetője lennél és meg akarsz fogalmazni általános magatartási szabályokat, amelyeket jó ha a dolgozóid megszívlelnek és megtartanak (mert ez szolgálja a leginkább az ügyfelük és önmaguk érdekeit) nemde te is írnál inkább egy “magatartási kódexet”, minthogy mindenkivel szóban közöld? (…a szó elszáll, de az írás marad) Minden, amit Isten el akar nekünk mondani és minden, ami elég ahhoz hogy Őt és országát megismerjük, tanácsait, parancsolatatait szívünkbe befogadjuk és megtérjünk, tökéletes teljességgel benne van a Bibliában! Isten az igén keresztül beszél hozzánk!

S most tegyük fel a kérdést: hogyan jellemeznénk egy kapcsolatot, ahol állandóan csak a másik fél beszél, de amikor mi beszélni akarunk, akkor elfordul tőlünk? Ugye nem mondanánk, hogy ez egy jó és korrekt kapcsolat? Nem is az.

Az imádság a mi beszédünk Istenhez, az Ige, azaz a Biblia pedig az Ő válasza erre. A kommunikáció s az élő kapcsolat a kettővel együtt valósul meg. Olvasd hát!

Megváltozott életmódod, amit megélsz.

Az első jel, amikor valaki valóban megtér, hogy megnyílnak a szellemi fülei és szemei és elkezdi az életet, a világot és a saját életét is Jézus szemével látni. Kifejlődnek (vagy inkább újraaktivizálódnak) a szellemi érzékszervei és sokkal érzékenyebb lesz mindenfajta bűnre, mint korábban. Észreveszi önmagában (és zavarni is kezdi) a hamisságot, a hazugságot, az önmagában dúló tisztátalanságokat, harcokat és kívánságokat és megszomorodik miattuk. Vágyakozni kezd szívében a tiszta, csendes, békés életre. Engedi, hogy Isten a szívére beszéljen és rámutasson élete fonákságaira, ami kimunkálja benne az igaz bűnbánatot. (életében először nem igyekszik magát mentegetni, jobb színben feltüntetni, (ezt tesszük egyébként egész hiábavaló éetünkben) hanem tiszta egyenességgel belenéz abba a tükörbe, amit Isten tart elé. Mindez sorsfordító pillanattá válik. Meggyűlöli önmaga korábbi hamis életét, és végleg leszámol vele. Ezt hívjuk újjászületésnek. Meghozza a döntést és kimondja: “Istenem, nem akarok tovább úgy élni, ahogy eddig éltem. Befogadlak a szívembe és kész vagyok úgy élni, ahogy te éltél. Taníts erre!”

A bibliában az eredeti héberben a megtérés szava a “SUB”, ami annyit jelent: hátra arc! Fontos ezt megértenünk. A megtérés nem kicsi irányváltoztatás. (jó akkor egy kicsit tisztességesebbek leszünk) Nem kicsit akkor “jobb emberek leszünk” business. Nem véletlenül hívjuk Pálfordulatnak! Pál a megtérésének damaszkuszi útján még mint Saul, a harcos, tanult, gazdag, vallásos farizeus lovagolt, aki hitéért üldözte a Jézus követőket. Visszafele már mint alázatos, kicsi, szegény Pál jött, aki hirdette a Krisztust és soha többé nem élte a korábbi életét, annak semmilyen vonatkozásában.

A hitet tehát megélni kell, s nem hallgatni…ahogy Jakab (Jézus fivére) mondja:

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Jak 1,22

Az a keresztény tehát, aki valóságosan és teljes szívből befogadta az igazságot, hogy Jézus a Krisztus, és kész erről bárkinek és bárhol bizonyságot tenni. Olyan ember, aki megismerte és elfogadta Isten országának törvényeit, és szívből ragaszkodik hozzá…úgy is él!

Mindannyiunk felé kiállt és kérdezi ezt ma is tőlünk Jézus, amikor így szól:

“Miért mondjátok nekem: URam, URam – ha nem teszitek, amit mondok?” Lk 6,46

2 gondolat a(z) “Mitől lesz valaki keresztény?” bejegyzéshez

  1. Köszönöm ezt a lélekemelő és elgondolkodtató okfejtést Testvérem!

    Kedvelés

  2. Remek írás! Köszönöm a gazdagításodat!

    Áldott napot!

    Cinti

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Helyszín H-9200 Mosonmagyaróvár, Zrínyi Miklós u. 18. Telefon +36 70 866 5220 Email cím movarikereszteny@gmail.com Óra Bibliaóra: minden szerdán 18.00-tól | Istentisztelet minden vasárnap 16.00-tól | Úrvacsorai Istentisztelet: minden hónap első vasárnapján 16.00-tól (nyári időben 17.00-től)
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close