Mosonmagyaróvári Evangéliumi Keresztény Gyülekezet

Általánosan elterjedt keresztény nézet, hogy a végidők (ami ugye nem = az utolsó idővel, amelyben immár 2000 éve élünk) és Jézus második eljövetelének jelei a háborúk, éhínségek, földrengések, járványok lesznek, ahogy azt Máté leírja evangéliumában:

“mert nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. (Mt 24,7)

Tudjuk azt is, hogy az eredeti kontextusban a tanítványok három kérdést tesznek fel Jézusnak (Mt 24,3): 1.) mikor lesz a templom pusztulása, 2.)mi lesz a jele a te eljövetelednek és 3.)a világ végének, ahogy azt is, hogy Jézus válaszát Máté nem szerkesztette külön, hanem szinte egybemossa, így csak Mátét olvasva (Mt 24, 1-43) nehéz megmondani Jézus mikor melyikre válaszol.

Lukács azonban a Lk 21-ben precízen szétszálazza ezt, amelyből új felfedezésekre lehet jutni. A második (heródesi) templom teljes pusztulásának Jézus általi előre kijelentését a 21,6-ban olvashatjuk.

“Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.”

A 7. versben a tanítványok erre kérdeznek rá:

“mikor lesz ez, és mi lesz a jele, hogy ez elkezdődik? “

Mármint a templom és Jeruzsálem pusztulásának. És amit Lukács Jézus válaszaként rögzít a 21,8-11-ben, az egyértelműen erre a kérdésre a válasz, amely egyébként kr. u. 66-70 között az első zsidó-római háborúban hiba nélkül be is teljesedik.

A zsidó nacionalizmus ismét lángra kap, sok hamis messiás szít Róma ellenes lázadást (8. vers), melynek hatására 66-ban Zelóták egy csoportja Júdeában megtámadja a római helyőrséget, és megölnek egy csomó rómia katonát. A lázadás gyorsan tovább terjedt Júdeában, és a zsidó lázadók jelentős győzelmeket értek el, például elfoglalták Maszadát és más erődöket. Erre Róma (Vespásiánus későbbi római császár vezetésével) 67-ben hadjáratot és kegyetlen megtorlást indít. Vespasianus visszafoglalta Galileát, majd Kr. u. 69-ben – miután császárrá kiáltották ki – fiára, Titusra bízta a hadjárat befejezését. Titus 70-ben körbezárja és ostrom alá vonja Jeruzsálemet, és kiéhezteti. Itt teljesednek be Jézus szavai, amelyeket a Lk 21,10-11-ben mond.

“Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.”

Az eseményekről részleten beszámol Josephus Flavius zsidó történetíró, aki szemtanúja a háborúnak és az ostromnak. Josephus különösen részletesen leírja a Jeruzsálemben kitört éhínséget és több helyen is utal betegségek, járványszerű terjedésére a szenny, hullák és éhezés miatt, és megemlít több olyan természeti és égi jelet, amelyek a zsidó háború és Jeruzsálem pusztulása előtt történtek. Cornélius Tacitus Historiae c. írásában szintén beszámol az első zsidó-római háborúról és bár kevesebb figyelmet fordít Júdeára, mégis vannak releváns utalásai:

Historiae V.5: említi, hogy „sok előjel és baljós természetű esemény” történt Jeruzsálem pusztulása előtt.

A rómaiak értelmezése szerint ezek isteni ítéletként voltak értelmezhetők, amit egyébként Jézus maga is mond (Lk 21,22) Tacitus emellett többször ír földrengésekről és járványokról Néró és Vespasianus uralma alatt, igaz főként más provinciákban, de ezek az események is hozzájárulnak a krízishangulathoz.

A Lk 21, 12-15 verseiben írottak pedig

“De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.

beteljesedtek és részletesen megírásra kerültek az Apcsel 4. fejezetében, sőt a 4,16 versben mondottak (“egyeseket meg is ölnek közületek”) is beteljesedik az Apcsel 7,54 és a 12. fejezetben, amely beszámol István vértanú és Jakab apostol megöléséről.

A Lk 21,20-24- ben írtak egyértelműen a Titusi ostromot írják le: bekerítik a várost, és elpusztul. Utánanéztem annak is, hogy voltak-e túlélők és fogságba vittek a Titiusi ostrom után, ahogy azt Jézus a Lk 21,24-ben előre megmondja. És voltak bizony. Bár 100 ezrekben volt mérhető a halottak száma, (Josephus Flavius talán kissé túlzóan milliós áldozati számról beszél) nem halt meg mindenki és Josephus leírása szerint több tízezer embert fogságba ejtettek és hurcoltak.

Összegzés: Minden eddigi Jézusi leírás tehát nem Jézus második eljövetelének a jelei voltak, hanem a 70-es jeruzsálemi pusztulás eseményei, amelyekről Jézus azt mondja: ezek a bosszúállás napjai, amelyek során Jeruzsálem a szent város pogányok kezére jut és pogányok tapossák, egészen addig amíg pogányok ideje le nem telik. (Lásd Lk 21,24)  És ez bizony még a mai napig is tart, hiszen a templomhegy ma Ciszjordánia néven Palesztin fennhatóság alatt van.

És akkor térjünk rá mit mond Jézus a világ végéről és az ő második eljöveteléről.

Ennek beszámolóját olvassuk Lk 21,25-36- ban és ezt írja meg Máté 24,23-44 verseiben is. Mielőtt ezt megnézzük azt is szögezzük le, hogy mit nem mond ezzel kapcsolatban: nem mondja, hogy ennek előjele lesz az ország-ország ellen, nemzet nemzet elleni támadások, háborúk éhínségek és földrengések, mert ezek Jeruzsálem a szent város és a szentély pusztulásának az eseményei voltak. 

Amit mond viszont az Lukács leírása szerint a következő:

• Félelmetes kozmikus jelenségek fognak történni: jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban. Hogy ezek mik és milyenek lesznek, Máté párhuzamos leírásából tudjuk meg.
• A tenger valami módon meg fog indulni: olyan zúgása és háborgása lesz, amely:
  • 1.) mindenütt a földön hallható és tapasztalható lesz,
  • 2) a világ lakosai kétségbe fognak esni ezek miatt (26.vers)
• “Egek tartóerői megrendülnek”

Ez a leírás olyan, mintha a föld kimozdulna tengelyéből vagy kizuhanna a helyzetéből, s emiatt a vizek megemelkednek és olyan hullámzást produkálnak, amely még nem volt azelőtt. 

Jézus tehát ezt az időket leíró eseményt nem köti össze semmilyen emberi, vagy ember okozta társadalmi eseménnyel (éhínség, háborúk, járványok), hanem kizárólag kozmikus természeti jelenségeket ad előjelként, aminek a leírás szerint semmilyen prognosztizálható előszele nem lesz. A jelek ezek a jelenségek lesznek maguk.

A 31. versben ugyan utal arra, hogy ezeknek a jelenségeknek lesz egy lefolyása, azaz az igeismerőknek fel lehet majd ismerni ezeket a jeleket, de ezek semmiképpen sem olyan lassan bekövetkező társadalmi jelek lesznek, amelyekre mi magunk keresztények előszeretettel utalgatunk.

Máté egyetért

és nem mond mást a 24,23-tól leírtakban, csupán további (szintén természetfeletti események bekövetkeztével kapcsolatos) információkat közöl. Nézzük ezeket:

1. Démonikus, természetfeletti hatalommal fellépő hamis krisztusok és próféták fognak “csodákat és jeleket tenni” – ezek tehát szintén természetfeletti erők megmozdulásáról szólnak.
2. Mindenféle hírek fognak érkezni, hogy itt, vagy ott különböző “megjelenések lesznek.” Jézus azt mondja: ne higgyétek!!!!
3. 29. versben Mt részletezi a Lk 21,25-ben szűkszavúan megírt nap, hold, csillag jeleket, és ezt írja: “nap elsötétedik, a hold nem fénylik (ez egyébként az előbbi következménye) és a csillagok lehullanak az égről.

És akkor megjelenik az emberfiának jele az égen, és jajgat minden nép, és meglátják eljönni az Emberfiát az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.

Ezek tehát Jézus eljövetelének a jelei, aminek – ahogy ezt Jézus többször is elmondja – nem lehet majd kitalálni az idejét, (lásd: Mt 24,36) nem lehet majd következtetni semmiből. (Mt 24,39-44) 

Ezért jó eséllyel állíthatjuk, hogy hamis minden olyan mai prófécia, magyarázat vagy jövendölés, amely – sokszor egyébként az ószövetségből magyarázva –  meg akarja mondani, hogy na most aztán már biztosan közel van Jézus eljövetele, hiszen itt vannak a jelek….

A tévedés jogát fenntartva….