Az Úr Jézus Krisztusban járó keresztény ember három féle hitéletéről

Ahogy tapasztalom, az újjászületetett embernek három területen van dolga…

1. Személyes hitélet Jézus Krisztusban: ez a teljesen újjászületett, Krisztus lelkét lélegző csendes, imádkozó lelkületű, önmagában tusakodó, de reményteljes belső emberi élet, amely teljesen Krisztusé, teljesen bensőséges, teljesen személyes. Ebben az ember már Igén él, gondolata, élete, döntései nem az övé, nem maga okoskodik, hanem benne teljességgel Isten lelke munkálkodik. Ennek folyamán válik majd a tusakodó, okoskodó, még régi világi emberét néha megszólalni hagyó, feszült, boldogtalan (mert még két malomban őrlő) állandó gyötrődésben és vesztési érzésben élő emberből Krisztus-lelkületű, szelíd, békés, áldozatvállalástól, megszégyenüléstől, akarata nem érvényesülésétől, mások gyalázkodásától nem elkeseredő, minden szenvedést és meggyötrést békésen elviselő új lélek, akinek már sem ember, sem világ, sem szó, sem kard nem árthat, aki örömmel és boldogsággal tekint az égre és várja Krisztussal és az Atyával való boldog találkozást, akár mártírhalált is vállalva.

2. Közösségi hitélet Jézus Krisztusban: ez a hívő ember világi életének megnyugvó életközössége, a gyülekezeti élet, a Krisztus földi testében való élet. De hogyan szánta ezt nekünk Krisztus? Pontosan úgy ahogy Pál leveleiben és Lélektől ihletett írásaiban mutatta, s ahogy az a legritkább esetben (sem) valósul meg tisztán, és tökéletesen. Azonban ha a testvérek helyesen hasogatják Isten igéjét, megértik, hogy ennek az életnek a célja:

• Imaközösség – amit Krisztus parancsolt, hogy imádkozzatok egymásért…
• Istentisztelet – amit Isten parancsolt, hogy szenteld meg az ünnepnapot…
• Szentségek gyakorlása, ahogy azt Krisztus a misszióparancsban és az utolsó vacsorában rendelte nekünk. (tanítás/keresztség/úrvacsora)
• Egymás erősítése, bátorítása, belső szolgálat a kegyelmi ajándékok szerint
• Felismerése, felkészítése, kiküldése, támogatása, bátorítása, megerősítése a szolgálatra kész embereknek!

3. Evangéliumi szolgálat a világban: ez a hitben erős, szolgálatra Lélektől elhívott (Apcsel 20,28) munkások és a teljes gyülekezet pogányok felé történő szolgálata, a misszió. Ez sem nem a papé, sem nem a diakónusoké, sem nem valami előre megírt utasítás és forgatókönyv szerinti, fajta és minőségi szolgálat, hanem a gyülekezet és a benne élő egyes tagoknak kegyelmi ajándékainak felismeréséből és helyes szolgálatba állításából építkező missziós szolgálat. Téves tehát az, amikor valaki elővesz valamilyen okos könyvet és abból kiolvassa, hogy: börtönmissziózni kell, vagy énekmissziózni kell, vagy korházmissziózni kell! Kudarc és vádaskodás és szakadás lesz ugyanis abból, ha énekelni akar az a gyülekezet, akinek nincs hangja, börtönmissziózni akar az a gyülekezet, aki helytelenül tekint szívében a bűnös emberre. Azt kell tehát megvizsgálni: milyen talentumok vannak a gyülekezetben, és az a talentum milyen szolgálatban tudná eredményesen munkálkodni.

A gyülekezetnek fel kell ismernie, hogy ki adatott “apostolokul, mások prófétákul, ismét mások evangelistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének az építésére. Efezus 4,11-12.

A világban végzett evangéliumi szolgálat egyik igéje pedig ez: “A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy  a véka alá tegyék, hanem hogy a lámpatartóra tegyék és akkor világít mindenkinek a házában. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Mit jelent tehát ez? Egyszerűen az önzetlen, szeretetteljes, könyörületes, de erővel és bizonysággal teljes áldozatos munkát amit önként és szeretetből végzünk a pogányok testi, lelki javára, semmit sem várva cserébe, semmit sem követelve érte.

Milyen ostoba lelkület az, amikor azon morgolódik a missziós, hogy abbahagyja a kenyér és a tea osztogatását a pogányoknak, mert hálátlanok. Nem ismeri az ilyen Krisztus országát, nem ismeri az Igét sem, mert nem jut el elméjéig a 10 leprás meggyógyításának története, és nem ismeri Urát Jézus Krisztust sem. Nem kell tehát nekünk testvéreim semmiféle stratégia vagy “megtérítési és hitvizsgáló törvényszéki munkacsoport” sem, mert ha “látják majd az emberek a ti világosságotokat” akkor lesznek, akik önként, a Lélektől vezérelve akarnak majd a világosságra jönni, s lesznek akik nem. Hányan lesznek? Akinek van füle a hallásra, hallja meg! Hány leprás jött vissza Jézushoz a tízből? Pont ennyien lesznek, akik kinyitják majd a szívüket a világosság felé.

S hogy 100-ból miért nem lesz akkor 10 gyülekezeti tag? Mert a 10-ből 8-at kivégez a gyülekezet a “megtérítési és hitvizsgáló törvényszékén”, amikor elindul a világosság felé! Ezt fogja rajtunk az Isten számon kérni.

Ezért legyetek józanok, ne tévelyegjetek hát, hanem éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.

Ez tehát a három féle hitélet.