Carl Eichhorn: Isten műhelyében

Az élet folyója

Íme, víz folyt ki a templom küszöbe alól napkelet felé.
Ez 47, 1

Csodálatos folyót lát a próféta, amely a templomból ered. A víz a szentély legbelsejéből, a nyugati oldalon levő szentek szentjéből folyik kelet felé. A folyam – érthetetlen módon – egyre nagyobb lesz, bár semmiféle más víz nem táplálja. A szentélytől ezer sing távolságra (egy sing kb. 50 cm) a víz a próféta bokájáig ér, további ezer sing után már térdig, azután derékig és végül már úsznia kellett.

Ez a folyam a Szentlelket példázza, amely életet fakaszt.

A próféta által látott folyam a Holt-tenger élvezhetetlen vizét az élet bölcsőjévé változtatja át. Eddig nem létezhetett benne semmiféle élőlény s most egyszerre hemzseg a halaktól. Partjain gazdagon termő gyümölcsfák növekednek, melyek levelei soha nem hervadnak el. Havonként teremnek gyümölcsöt, leveleik pedig orvosságul szolgálnak.

A víz a szentélyből, azaz magából Istenből ered, innen van életadó ereje. Kétféle életet fakaszt: elrejtettet és láthatót. A halak a folyamban nem láthatók. Hasonlóan munkálja a Szentlélek az elrejtett életet: önmagunk odaszánását, az igazi istenfélelmet Isten szentsége iránt, szívünk alázatosságát, szelídséget, józan lelkületet, készséges engedelmességet, mindenkori háládatosságot, valamint az imádatot és a papi érzületet, amely a másokért való könyörgésben nyilvánul meg. Megajándékoz az Isten országához való tartozás bizonyosságával, miáltal szívügyünk lesz a mennyei Atya nevének megszentelése, az Õ országának eljövetele, akaratának keresése és annak teljesítése.

A víz által fakasztott élet azonban látható is – a fákban, a gyógyító erejű levelekben és az ízletes gyümölcsökben.

A Szentlélek által teremtett élet is nyilvánvaló lesz: régi lényünk, hiábavaló életünk a múlté, minden megújul. Az újjászületés hatalmas élménye teljesen átformál.

Amikor Zákeus elkezdte jóvátenni régi gonoszságait, arra felfigyeltek Jerikó polgárai. A Szentlélek tesz minket vonzóvá és hasznossá mások számára, éspedig a tettekben megnyilvánuló szeretet és az élet Igéi által. Csak ne térjünk ki a “folyam” elől, ne álljunk meg az áramlás szélén, a partmenti tócsáknál! (Ez 47, 11). – A Lélek áradatának, mint egyetlen életelemünknek, magával kell ragadnia minket, hogy vezessen és hordozzon. Te kinek a sodrában élsz?