A Föld sója… (aki még nem látta…)

Újból elém került Sebastio Salgado brazil születésű francia szocio-fotóriporter megrázó és egyben bátorító dokuemntumfilmje. Gyülekezetünkben idén júniusban néztük meg, azóta többen is csatlakoztatok. Bátorítok mindenkit, aki még nem látta: nézze meg családjával, nagyobb gyerekeivel együtt! (14 év felett ajánlom)

A film a közgazdászból lett fotóriporter életét és munkásságát mutatja be a 70-es évektől napjainkig. Számomra azért is volt különösen megérintő a film, mert tulajdonképpen születésemtől napjainkig eltelt 50 évet mutatja be. S szoktuk mondani, ilyen hossszú “békekorszaka” nem igen volt a világnak. Salgadó bemutatja mennyire “békés” az emberiség a “békében”!

A film leplezetlenül mutatja be a világunkat, s benne az embert. Nem véletlen jut el Salgadó a film végére, hogy nem akar több fotóriportot készíteni az emberiségről… Salgadó kezdetben összetörten visszavonul, majd fokozatosan a teremtett világunk felé fordulva gyógyul meg és válik újra bizakodóvá…

A film nézése közben megjárod a mélységet és a magasságot, de a vége igen bátorító.

Jó filmnézést!!

 

5 gondolat a(z) “A Föld sója… (aki még nem látta…)” bejegyzéshez

  1. Kedves Balázs!

    Végre lett annyi időm, hogy megnézzem a filmet. Köszönöm az ajánlást, mindenképpen hasznos volt. Nem tagadom, nem tudtam magam kivonni abból, aki voltam, amit átéltem én is, az emlékeim Afrikában…

    Az emlékekre, a körülöttünk levő világra, ahogy mi azt értelmezzük, ezekre nem lehet rácáfolni, ez mind szubjektív. Mégis van benne valami nagyon zavaró számomra, ami szinte elviselhetetlen: valahogy nekem rossz, ahogy ez az ember belép emberek életébe, kultúrájába, ebből a fotók által profitál. Az eredmény csupán egy: ismeretgyűjtés, információ, megismerés, ill. ezeknek a továbbadása. A képek nagyon profik – de elhallgatják a lényeget: *mi változott meg* az ő, saját lelkében, azoknak a lelkében, akikkel kapcsolatba került? Nem maradt más hátra, mint tömegként értelmezni az egyéneket, egyes embereket az adott kultúrában, ahogy éppen lencse végre kerültek. Hol az interakció? Nem maradt az egészből semmi, csak emlék. Kimaradt belőle, hogy ő vajon tett-e valamit akár csak egy emberért, hogy felemelje, segítse a rászorulót…
    Üdv: Szilvi

    Kedvelés

    1. Szia Kedves!

      Köszönöm az őszinte kommentet.
      Értem amit írsz, picit had világítsam meg más szemszögből, ahogy én értelmezem.

      A fotógráfus krónikás. Olyan, mint az újságíró. (nem a mai magyarra gondolok) Tényeket közöl a maga valóságában mutatja be az embert, a társadalmat, az eseményeket. Nem az a feladata, hogy tegyen ott bármit, sőt épp akkor tenne rosszat, ha letenné a kamerát és elkezdene ott segíteni. Mért mondom ezt? Azért mert ő épp azzal segít, hogy világgá kürtöli a gaztetteket, az elnyomást. Ha nem tenné, nem ismerné meg a világ, nem tudna ellene fellépni. Tudjuk, hogy a nyilvánosságnak mekkora ereje van, nem véletlenül akarja maga alá begyűrni és erős kontroll alatt tartani a médiát minden diktátor. Ki tudja fotói hatására hány embernek, politikusnak, segélyszervezet vezetőnek, misszionáriusnak indult meg a szíve és kezdett el segíteni, akik e nélkül nem is értesültek volna az eseményekről. És az, hogy nem számolt be róla, nálam még nem jelenti egyértelműen, hogy mikor végzett a képekkel és letette a gépet nem segített együttérzően. (érző lelkű, művész embernek ismertem meg a filmben, nem gondolom hogy egy ilyen embert lelkileg ne érintette volna meg mindaz amit látott.)

      A másik amit írsz, hogy hol az interakció: hát éppen itt. Mert aki csak megnézi, beszél róla, vitatkozik rajta, emészti, véleményt formál, akár csak most, itt, mi. 🙂
      Az hogy hogyan hatott a lelkére szerintem kiderül. Teljesen összetörik benne, elfordul a saját munkájától. (Ne felejtsük el, nem egy hívő emberről van szó. Ne akarjunk belelátni valakibe valamit, ami természetszerűleg nincs benne)

      Én kétszer is megnéztem, számomra meglepő és érdekfeszítő volt, mert a nagy békekorszakban (elmúlt 50 év) leplezi le az embert: még ekkor sincs békében.

      Szerintem az, hogy egy-egy filmre, alkotásra adott pillanatban hogyan reagálunk nem független a bennünk zajló eseményektől, lelki állapotunktól. Meglehet én épp egy csendes figyelő állapotomban kaptam meg a filmet.:)

      Testvéri köszöntéssel: B.

      Kedvelés

  2. Szia. Köszönjük, megnézzük.
    Légy áldott.

    Kedvelés

  3. Annamária Ferencz december 12, 2020 — 12:18 du.

    Köszönöm Megnézem mindenképp.

    Tervekbe beírtam 😉

    Kedvelés

  4. Nagyon köszönöm! Megfogom nézni és remélem sikerül a lányokat is rávenni. 🙂

    Áldás Rád Balázs!

    Üdvözlettel,

    Betti

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Helyszín H-9200 Mosonmagyaróvár, Zrínyi Miklós u. 18. Telefon +36 70 866 5220 Email cím movarikereszteny@gmail.com Óra Bibliaóra: minden szerdán 18.00-tól | Istentisztelet minden vasárnap 16.00-tól | Úrvacsorai Istentisztelet: minden hónap első vasárnapján 16.00-tól (nyári időben 17.00-től)
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close