Egy hete a szokásos heti bibliaórát tartottam a kórházban. Ez a kórház rehabilitációs osztálya, ahol jellemzően az idősebb korosztály műtét utáni rehabilitációja történik. A gyógyulók 3 hétig vannak itt, hétfőn érkeznek és pénteken hazamennek. Egy-egy személy tehát három alkalommal tud részt venni a bibliaórákon…

Ezen az alkalmon Jn 3,1-7-ből Nikodémus történetéből olvastam fel, a zömében katolikus hátterű egybegyűlteknek. Azt a kérdést feszegettük, hogy Nikodémus egy vallásos, minden bizonnyal “jó ember”, aki farizeus, írástudó, törvénytisztelő (Mózesi törvények) ember, minden bizonnyal sokat imádkozó, és Bibliaolvasó (értsd Tóra, írások, próféták) ember, akinek Jézus azt mondja: ha nem születik újjá Lélektől, nem mehet be a mennyek országába.

 Jellemző katolikus beállítódottság, és értelmezés, hogy “meg vagyok keresztelve, meg bérmálva, járok templomba rendszeresen, jó ember vagyok, tehát az én üdvösségem rendben van.” Arra akartam rávezetni a katolikus híveket, hogy mindezzel Nikodémus is mind “büszkélkedhetett”, Jézus mégis mond neki valamit, amivel még rendelkeznie kell, s aminek úgy tűnik még ez a vallásos jó ember is hiányában van: újjá kell születnie!

Szóval a megtérés és újjászületés szükségességét akartam prédikálni ezeknek az asszonyoknak, amikor is eljutottunk oda, hogy a vallásos cselekedetek nem elegek, szükséges nekünk is teljes szívből megtérni. Felolvastam nekik a Gal 5-ből a test és a lélek gyümölcseit, és megkérdeztem tőlük, vajon így élnek-e? A válasz az volt: hát az igen nehéz…

– Akkor most mi lesz velünk? – kérdeztem…

– Ha most meghalnának hová kerülnének? – gondoltam nagy csend lesz, de nem így volt. Kórusban és egyszerre vágták rá:

– A purgatóriumba!

Úh, – fogtam a fejemet – mondtam is magamnak: na most aztán jól bekaptam a katolikus horgot – most mit kezdjek ezekkel a nénikkel? Most, amikor lassan vége a bibliaórának menjek bele a purgatórium tévtanításának a kérdésébe? Nem mentem, hanem elegánsan továbbléptem, gondoltam elég lesz mára ennyi és  majd jövő héten visszatérek rá. Így is lett, de az már egy másik történet…

Teológia

Az a baj a purgatórium tanával, hogy a Biblia nem tud róla. Sem a próféták (Ószövetség), sem Jézus vagy a tanítványok (Újszövetség) egyetlen szóval sem említenek olyan tanítást, miszerint a halottak valamilyen köztes állapotba kerülnének, ahonnét “még meg lehet térni”. A Judeaizmus ugyan vallotta, hogy a halottak a végső feltámadásig a “Seolba”, a halottak helyére kerülnek és ott várakoznak, de azt nem hitték, hogy ott még bármi változás történhet a szellemi állapotukban.

Olyat meg végképp nem tartalmaz a szentírás, hogy a hitetlenül, bűneiben meghalt hozzátartozót az élő rokonok bármilyen formában kiimádkozhatják, vagy kivásárolhatják a pokolból.

Mindez egyetlen gondolaton megdől, csak gondoljuk végig: ha pénzért meg lehetne vásárolni az üdvösséget, vagy mások imádsággal engem ki tudnak imádkozni a pokolból, akkor miért kellett Krisztusnak meghalnia? (arról nem is beszélve, hogy Jézus maga tanít arról, hogy a gazdag ember nehezen megy be a mennybe!)

Szörnyű tévtanítás ez, nem is lehet mástól, csak a sátántól, mert azt sugallja, és abba a hamis tudatba altatja el a vallásosokat, hogy nem baj, ha nem térnek meg, meg nem baj, ha nem úgy élnek, hogy nem tartják meg a Jézusi parancsolatokat…van még egy utolsó dobásom. A baj az, hogy NINCS.

A halálra ítélt ember (Gen 3,19) utolsó dobása, hogy benyújtja a kegyelmi kérvényt. Azt pedig csak az tudja benyújtani, aki még él!

Vö. Jézus misszióparancsában a tanítványoknak mondott utolsó utasítását: (Mt 28,19-20)

„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Luther idejében, amikor a klérus annyira elvilágiasodott és a pápa fényűzőbben élt, mint a világi fejedelmek, a hatalmas építkezések (Szt. Péter Bazilika) és dorbézolások miatt kifogyott a kincstár. X. Leó pápa egy köztörvényes bűnözővel, Tetzel Jánossal – drámai előadások kíséretében – árultatta a búcsúcédulákat. Azt ígérte, hogy aki megvásárolja a búcsúcédulát, annak a pápa megbocsátja a bűneit. Később már venni lehetett a meghalt hozzátartozókért is, és még szép verset is farigcsáltak hozzá: “Amint a pénz a perselyben csörren, a lélek a tűzből a mennybe röppen.”

A katolikus egyház és az ő hivatalos főpapja pénzért árulta tehát az üdvösséget, s azt kell hogy mondjam, hogy nem ekkor volt az első ilyen durva tévtanítás. Már a keresztes hadjáratok idején, amikor a klérus Jeruzsálem visszafoglalására toborzott “katonákat”, mindenféle köztörvényes barbár bűnözők álltak be keresztes lovagnak, akiknek a pápa e világi és túlvilági büntetését is “elengedte”. Szenvedett is a barbár horda vonulásától egész Európa.

Jézus ezzel szemben azt tanítja, hogy a mennyek országába a kapu Ő, és a belépés itt van a Földi életben, és nem odaát. Aki megtér és élő hitre jut, az üdvözül. (Mk 16,16)

Legfontosabb tanítás ezzel kapcsolatban Jézus “A gazdag és Lázár” (Lk 16,19-31) példabeszéde, melyből igen sok minden megtudható a mennybe és a pokolba jutásról.

Az első, amit a történet elolvasása után rögzíthetünk, hogy a Jézusi példabeszéd szerint az elhunytak azonnal a nekik járó örök helyükre jutnak.

“Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt.” 22-23 vers

Megtudható az is, hogy a pokolban lévők szenvednek, látják az Istent és mindazokat akik hozzá kerülnek. Szenvedéseik legfőbb oka, hogy ekkor már felismerik célttévesztett életüket, és hogy sorsuk örökre megpecsételődött. Látják, hogy hová kerülhettek volna, és hogy ez most már örökre lehetetlen.

Jól látható ez a gazdag ember könyörgésén, amikor a testvéreihez akarja küldetni Lázárt. Döbbenetes, hogy a pokolra jutott, életében Istennel, az ő igéjével és az irgalmassággal mit sem törődő gazdag ember evangelizációs misszióba akarja küldetni a mennyből Lázárt a rokonaihoz, hogy mondja el nekik, hogy térjenek meg, nehogy ide kerüljenek!

Ha lenne bármilyen lehetőség még a mennybe jutnia a pokolban sínylődőnek, nem kért volna ilyet a gazdag ember Ábrahámtól (Istentől)

Az is világos, hogy semmilyen átjárás nincs mennyből pokolba, vagy fordítva:

“Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” 26 vers.

Érdekes még megjegyeznem, hogy amikor hívő keresztény körökben ez a téma előkerül, sokan a védelmükbe veszik a katolikusokat, hogy hát szegények nem tehetnek róla, mert félre vannak vezetve. Ez egyrészt igaz (mármint a félrevezetés), másrészt viszont Jézus szava kijózanító: “van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!”(29 vers)

Akkor is voltak megtért lelkészek és igaz hitű igemagyarázók akik Isten igéjét helyesen hirdették, nem a tiszta tanítás elérhetőségével volt tehát a gond, hanem azzal, hogy a gazdag ember testvérei vagy nem mentek el az igaz tanításért, vagy viszketett a fülük és bűneik miatt megelégedtek a hamis próféták tévtanításaival.(békesség…békesség)

S azt kell hogy mondjam, hogy ez ma sincs másként. Minden katolikus hívő számára elérhető a Szentírás, 3.600 Ft, ennyiért megvehető és olvasható…de nem olvassák.

Az már más lapra tartozik, hogy a katolikus papok nem is buzdítják bibliaolvasásra a híveket, bibliaórákat pedig szintén nem tartanak. (Had ne mondjam, hogy miért..)

Honnan van mégis ez a tanítás?

Nagy Gergely pápáig kell visszamennünk (540-604), aki a „Párbeszédek az itáliai atyák életéről és csodáiról” című művében ír először a tisztítótűzről. Műve csodák, álmok, látomások, jóslatok, angyalok, démonok történetéről szóló mesék gyűjteménye. Ő felelős a szentek és ereklyék kiterjedt tiszteletének a teológiai igazolásáért, a bűn fajtáinak a rangsorolásáért, valamint ő emeli egyházi rangra a jócselekedetek üdvszerző hatását. Gergely, aki korábban ügyvédnek tanult és Róma polgármestere is volt, magát Augustinus tanítványának vallotta, gondolkozásmódját azonban primitív, babonás, érzékiesség hatotta át, ami végzetes hatást gyakorolt a középkori római katolicizmusra.Tanítása szerint a bűnökért elégtételt (satisfactio) kellett adni böjttel, imádsággal és jócselekedetekkel. Szerinte, a kiszabott büntetés helyett váltságdíjat is lehetett fizetni, és a büntetés elszenvedésében a bűnöst más személy is (például szolga) helyettesíthette. A büntetéseket és azok váltságdíjait a klérus szabta ki, a főpapság utasítása szerint.

De hogy ne csak tévedéseiről szóljak, el kell ismerni, hogy ügyvédként és városvezetőként szerzett tapasztalatait jól kamatoztatta, erős pápa lett, uralkodása alatt az egyház gazdasági és politikai ereje egyaránt növekedett. Békét kötött a lombárdokkal és jó kapcsolatokat alakított ki a nyugat-európai germánok uralkodóival. Buzgón támogatta a pogány népek között végzett hittérítést. Ez hozzájárult a pápai hatalom megerősödéséhez Galliában, Spanyolországban, Britanniában, Afrikában és egész Itáliában.

A túlvilági tisztulás lehetőségét hivatalosan a XV. században a Bázeli zsinat emeli dogmára.

Látható tehát, hogy a tanítás nem a Szentírásból hanem emberi tanítások dogmává eleméséből keletkezett.

A keresztény szó a görög Christianos szóból származik, melynek jelentése krisztusi, Krisztust követő. Döntse el mindenki maga, hogy ha magát kereszténynek tartja, akkor kinek a tanítását követi: az egyedül üdvözítő Jézus Krisztusét, vagy az ezer bűnnel és förtelemmel terhelt katolikus tanítói hivatalét, amely emberi hagyományoktól, világi pápák “ötleteléseitől” hemzseg.

Olvastam olyan “finomított” tanítást is a katolikus magyarázatokban, hogy a purgatóriumnak nincs köze az üdvösséghez, a mennyhez és a pokolhoz, mert oda elve csak az üdvözültek juthatnak, olyanok, akik tehát hitben hunytak el, de még nem tisztultak meg teljesen.

Ez már egy fokkal jobb tanítás, mert legalább világossá teszi, hogy a halál órájában beáll az ítélet és azt is, hogy hitetlen ember nem juthat üdvösségre (így a purgatóriumba se). De egyrészt: ilyen tanítást sem tartalmaz a Szentírás, másrészt pedig figyelmen kívül hagyja Jézus fontos igéjét (Jn 5,24)

“Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

De sajnos nem ezt és nem így tanítják. A katolicizmusban, a liturgikus-ceremóniás kereszténységben mindig jól megfért együtt a vallásosság és a bűn.

A baj ezzel, hogy teljesen igeellenes. A templomi istentisztelet és a vallásosságot Isten már a kezdetektől megítéli:

“Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!” Ézs 1,12-13

“Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma van itt! Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket…akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok… Ti hazug szavakban bíztok, …Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az ÚR.” Jer 7,4-11

Jézus ugyanezt mondja az Újszövetségben:

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,21-23)

Mindig megdöbbenek, hogy mennyire nincs félelem a papokban és lelkészekben (akiknek súlyosabb ítéletben lesz részük /Jak 3,1), és hogyan merészelnek Isten igaz és szent szavával ellentétesen tanítani embereket. Olyan tanokat hirdetve, melyeket az Úr nem mondott.