Ezt a cikket eredetileg nagypéntek kora reggel írtam és publikáltam. Idéztem benne egy könyv szerzőjétől (Frans Horthuis), amit kb fél-egy éve olvastam, de hajnali tompaságomban nem találtam meg a szakaszt a könyvben, így  fejből idéztem.  Később délután megtaláltam a könyv citált szakaszát és mivel több dologra is pontatlanul emlékeztem, így visszavontam a cikket és megírtam, most már pontosan. Ezen felül mivel személyek, és alkalmak tekintetében eléggé konkrétan írtam, többen is magukra ismerhettek a cikkben, amit utólag nem tartottam helyesnek. Így általánosítottam, mert nem a személyek, hanem a jelenség az érdekes…No, akkor nézzük második nekifutásra…

Ma nagypéntek kora reggel van. Jézus “most áll Pilátus előtt”. Korán felkeltem, mert virrasztani akartam. Ma reggel egy gondolattal ébredtem…megosztom!

Jézus engedelmes az Atyának. Mindenben engedelmes. És ennek az engelmességnek ára van. Igen nagy ára.

Több alkalommal is találkoztam olyan emberekkel, akik régóta gyülekezetbe járnak, mégis pénzügyeink terén tisztázatlan, kétes ügyeik vannak. Fekete béreket, adózatlan jövedelmek szereznek, és bár bántja őket, mégsem tesznek semmit.

Sőt, nem egy olyan jelenséget is ismerek, ahol lelkészek, meg elöljárók pályázati pénzekkel nem bántak tisztán…olyanokat írtak a jelentésekbe, amik nem fedték a valóságot, azaz csaltak “Isten nevében” végzett szolgálatukkal.

A legdöbbentőbb esetem egy elöljárói konferencián volt, egy lelkésznő által vezetett pályázatokból finanszírozott intézetben. Ott tartottak egyszer egy csoport és lelki vezetői három napos konferenciát, amire csak 2 napra és egy éjszakára tudtam elmenni. Amikor odaértem, behívtak a vezetői irodába, hogy a papírokat írjam alá. Először nem tudtam miről van szó, majd mondták…”ez csak elszámolás”. Elolvastam a papírt és egy hetes tartozkodást akartak velem aláírni egy éjszaka helyett. Megállt a toll a kezemben, felnéztem és ezt mondtam a papírt az orrom alá dugó asszisztensnek: ” testvérek én ilyet nem írhatok alá!”. Megfagyott a levegő. Az asszisztens a lelkésznőre nézett, majd a lelkésznő rám. Mivel látta rajtam, hogy hajthatatlan vagyok, annyit mondott az asszisztensnek: -“Hagyd!”

Egy másik alkalommal egy férfi testvér jött oda hozzám és elmondta, (már egy éve is elmondta), hogy van egy kiadott lakása (tehát nem szegény) és a bérleti díj után nem fizeti az adót. Aztán elmondja azt is, hogy a munkahelyén a főnöke a túlórát feketén fizeti. Majd felteszi a kérdést: “Mit tegyen ilyenkor az ember?”

A válaszom egyértelmű volt: – Ne csináld! Hagyd abba! Nekünk hívőknek  parancsunk van Jézustól az adók, meg a világi törvények betartására, és hogy nekünk, Isten népének méltón kell élnünk az Ő drága nevéhez! (Mt 17, 24-27; Lk 20,24; Lev 19,2; Lk 6,46)

És a válasz erre az volt: “De hát akkor kirúgnak!”

Megérkeztünk! A lényegi pont! Mert akkor most tulajdonképpen mi mellett dönt ilyenkor az ember? Testvérek a “Pénz isten” mellett. Ilyen a vallásos ember élete. “Uram gyere, áldj meg, adj örök életet, de áldozatot azt ne kérj tőlem. Az árát nem vagyok hajlandó megfizetni.” De azért ott vagyok a templomban, meg Uram-Uramozok, tehát lásd meg mennyire jó vallásos vagyok!

Jézus nem véletlenül szólít fel: “Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön…Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Mt 6,19-21)

Jézus maga mondta: Legyetek só, és világosság!

Frans Horthuis katolikus pap, aki megértette Jézus szavát, és minden vagyonáról, majd végül a fizetéséről is lemondva – egyedül Isten kegyelméből – élte le az életét, írt egy könyvet. A címe: Királyi úton.

Ebben elmesél egy történetet, hogy elhívták egyszer egy lakóközösségbe előadni…így ír:

“Az estét követően a vezető hozzám lépett, és egy 25 guldenes bankjegyet nyújtott nekem. “Nem, köszönöm” – mondtam-, “nem fogadok el pénzt.” A férfi barátságosan folyatta: “De hiszen sokat fáradtál, fogadd csak el nyugodtan.” “Nem”- ismételtem meg -, “én pénz nélkül élek, a lelkekért végzett munkáért meg különösen nem fogadok el pénzt.” Nem lehetett lebeszélni. “Akkor használd fel valamilyen jó célra, vagy add oda valakinek, aki rászorul.” Nem sikerült meggyőznöm, így végül ezt mondtam: ” Nos jól van, de ha elfogadom azt tehetek vele, amit akarok?

-“Hát természetesen”- volt a válasz. Én erre megkérdeztem: “És ha összetépem, és a papírkosárba hajítom, az is rendben van?” – “No nem…ilyesmit természetesen nem lehet tenni.” Pontosan! Itt van a kutya eltemetve! Nem látod? A pénz szent és sérthetetlen, még a keresztények számára is. Minden meg lehet vele tenni, jó, vagy rossz célokra felhasználni, ez szabadságában áll az embernek. De megsemmisíteni? Azt már soha! A pénz csalhatatlanabb és sérthetetlenebb, mint a pápa és szentebb mint a vallásos meggyőződés.”

Akkor a derék ember nagyon bölcsen zsebrevágta a pénzét. Nem kaptam alkalmat arra, hogy miszlikbe aprítsam, pedig szívesen néztem volna utána az arcokba”

Jézus nem pénzen és aranyon, hanem a drága vérén váltott meg bennünket. Azt parancsolta tanítványainak, hogy menjenek el, és tegyenek tanítvánnyá minden népet…tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltamnektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28)

S nekünk, ha egy kis áldozatot kell hoznunk, ha a világi kényelem, a pénz és az engedelmesség között kell választanunk, akkor nem Krisztus a választásunk. De ez testvérek nem hívő élet. Ez nem engelmes élet. Ez az ember önmaga ronda becsapása.

Jézus Életet akar adni neked és nekem, és az életével fizetett ezért. Most kérdezi tőled és tőlem is. Mit választasz: “pénzt” vagy az ÉLETET?”

Végül had meséljek el egy, a mi gyülekezetünkben megtörtént estet, hogy buzdítsalak benneteket:

Tavaly ősszel megtért az egyik testvér nálunk, aki elmesélte, hogy a főnöke egy igen kemény és nem túl emberszerető valaki, és igen gazdag. Év végén jutalmat osztott, és odament a testvérhez is, hogy átadja neki – természetesen zsebbe – a 60.000 Ft jutalmat.  A testvér – megértve hogy “csak a hívő engedelmes és csak az engedelmes a hívő” – bár szüksége lett volna a pénzre, visszautasította, és azt mondta a főnökének, ő ezt így nem fogadhatja el. Megkérte a főnökét, hogy vonja le belőle az adókat, fizessen meg minden járulékot, és ami marad, azt adja oda neki, nem baj, ha csak a fele lesz. A főnök megdöbbent a reakción. Megszégyenült és magyarázkodni kezdett.

A testvérünk megállt igazon a világ és Isten előtt, és betöltötte azt, amire Jézus küldött minket, hogy só és világosság legyünk ebben az elfajult világban!

Minden hívőnek így kellene élni! Dicsőség érte neked Jézus!