Isten igéje kijózanítólag és üdítően hat a minden mai “templomos lovaggá” vált kereszténynek. Igen…. nagyon akkurátusan megyünk a vasárnapi istentiszteletre, szépen felöltözünk, köszönünk nagyokat a többieknek…leülünk, hallgatunk, mormolunk valami imádságot, aztán……le van tudva a dolog. Az ige azonban másmilyen istentisztetről beszél… folytatás…

“Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,7)

Ézsaiás próféta egész 58 fejezete az Igaz istentiszteletről szól.

Ebben a rövid igeversben négy felszólítást találunk. Ebből három a nincstelenekre egy pedig a testvérre vonatkozik. Talán úgy tűnhet hogy ez a két csoport különbözik, de nem. Izrael népe elkülönült nép volt. Ha egy izraelita éhezőt, meztelent, hajléktalant látott az utcán, az jó esetben szintén izraelita volt, azaz testvére a nem nélkülözőnek. Jó nekünk tudni, hogy Isten adja a gazdagságot és a felesleget, és nem öncélra adja, hanem gondoskodásra, sáfárságra. Isten a gazdag által (akinek ő adja a gazdagságot) akar gondoskodni a szegényről. Beszél erről az Ó – és az Újszövetség is, nézd csak:

“Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz, és azokban laksz, amikor marháid és juhaid megszaporodnak, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz az ÚRról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!…Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj mindig Istenedre, az ÚRra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig.” 5 Móz 8, 12-17

“Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és ami aratás közben elhullott, azt ne szedjétek föl. Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a nincsteleneknek és a jövevényeknek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek!” (Lev 19,9-10)

Pál is egyetért: “A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.” (Ef 4,28)

Sőt, Jézus külön is beszél arról, hogy ha vendégséget tartasz mit tegyél…

“Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” (Lk 14,12-14)

Szóval testvérem az ige világos, az üzenet egyértelmű. Bizony istentisztelet, (nem is akármilyen) amikor  megetetsz egy hajléktalant. De vajon tesszük-e? Te már fogadtál házadba nincstelent? Hívtad, hogy egyen és felüdüljön nálad? Kemény kérdés ez….

Mikor Svájcban éltünk a solothurni gyülekezetben volt egy nyugalmazott lelkészpár, Johann és a felesége. Ők ketten végezték már több évtizede a hajléktalanok reggeliztetésének szolgálatát. Igen, Svájcban. Magam is meglepődtem, hogy ebben a gazdag országban vannak ilyenek!

Minden héten (úgy emlékszem kétszer is) a gyülekezeti teremben kora reggel megterítettek, kalácsot, teát, kakaót és várták a nincsteleneket, akik (még Svájcban is) jöttek. Egyszer megnéztem egy ilyen alkalmat: nem volt semmi különös. Az emberek jöttek, leültek, a lelkész és a felesége csendben és mosolyogva eléjük adta az ételt, majd amikor megreggeliztek, csendben felálltak és elmentek.

Bevallom vártam, hogy a lelkész imádkozzon, vagy legalább egy rövid zsoltárt felolvasson nekik, de nem tette. Kérdeztem is, hogy “lelki táplálékot” nem szolgáltok fel nekik? Nem tették, de vajon betöltötték-e így is szolgálatukat? Azt hiszem igen. Az ige fényében istentisztelet volt ez is a javából!

“Ne járj kedvteléseid után és ne intézd ügyeidet a nyugalom napján (Ézs 58,13)

Sok időnek kellett eltelnie, mire valóban megvalósult ez az ige az életünkben, pedig ehhez az igéhez ígéret is párosul. (“gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni”)  Olvasd el Ézsaiás 58,13-14 verseit.

Két eset is eszembe jut most: az egyik, amikor egy albérlethirdetést adtam fel, és egy ember vasárnap délelőtt hívogatott. Visszaírtam neki sms-ben, hogy köszönöm az érdeklődését, holnap visszahívom. De nem hagyta abba, tovább hívogatott. Megint írtam neki, hogy elnézést, ma nem tudok vele beszélni, erre elkezdett kötözködni és tiszteletlenül beszélni. Nyilván frusztrált volt, és ez jött ki belőle, és bár ki szerettem volna adni az albérletet, mégsem vettem fel a telefont és nem intéztem “ügyeimet” az Úr napján. El is ment ez az érdeklődő, de az Úr küldött másikat.

A másik eset, amikor én magam estem bűnbe. Méhészkedésem befejezése után meghirdettem a méhész utánfutómat eladásra, és sokáig nem jelentkezett rá senki. Egyszer végre egy férfi telefonált, hogy őt érdekelné. És mikor jött el megnézni? Persze, hogy az Úr napján. Nem küldtem el, megnézte, megalkudtunk és elvitte. De azért ez után komolyan megdorgált az Úr Lelke, mert eszembe juttatta az igét, és tudtam, hogy véttettem a parancsolat ellen. Nem tudom miért nem küldtem el az embert: talán mert már el akartam adni azt az utánfutót, vagy mert nem akartam potyára hazaküldeni? Nem tudom. Mindenesetre tanultam belőle, és ma már másként cselekednék, hogy ne vétkezzek az Úr igéje ellen.

Sokszor felmerül testvérek között is a kérdés: azt értjük, hogy ne dolgozz, vagy ne inzézd üzleti ügyeidet a nyugalom napján, de vajon mit takar a ne járj kedvtelésed után? A vasárnap délutáni kertészkedés, vagy kirándulás, sportolás a családdal ide tartozik-e?

Döntsétek el ti magatok. Bíztatlak benneteket írjatok kommenteket, mondjátok el, hogy szerintetek mi tartozik az Úr tilalma alá és mi nem…

Dávid 15. zsoltára egy rövid zsoltár és az Istennek tetsző életről szól.

A második vers három felszólítást is tartalmaz:

• Élj feddhetetlenül

• törekedj az igazságra 

• szíved szerint mondj igazat

Nézzük meg most ezt a hármat közelebbről:

Mit jelent feddhetetlenül élni? És egyátalán lehetséges-e ez az embernek? Van olyan ember, akinek ez sikerül? Pál maga mondja a Róma 3,10-ben: “nincs igaz ember egy sem”

A prédikátor könyvében is ezt olvassuk: “Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne.” (Préd 7,20)

Maga Isten mondja ki ezt szolgái által, tehát akkor ez egy lehetetlen küldetés. És meglehet így is van. Nincs bűntelen ember, nincs olyan, aki feddhetetlen lenne (én biztos nem vagyok ilyen). De akkor ez azt is jelenti, hogy ne is törekedjünk rá?

Olyan ez, amikor dogmaként kimondjuk: Isten adja a megtérést….tehát nem tehetek róla, hogy én még nem tértem meg….(sicc..)

Régóta mondom, mert az igéből ezt látom: ha Isten valamire felszólítja az embert, (pl: “térjetek meg!” vagy “uralkodja rajta!” ) hogy valamit tegyen, akkor ahhoz legyetek biztosak benne, hogy a képességet is megadta. Ő alkotott minket, tudja, hogy mi van a memóriatárunkban. Vajon mondaná-e az Úr Káinnak, hogy uralkodjék a bűn felett!! …anélkül, hogy ehhez erőt és képességet is adott volna neki? Olyan ez testvérek, mintha egy mérnök csapat legyártana egy úthengert, majd azt várnák el tőle, hogy ugráljon a betonon…Valószínűleg nem az úthengerben keresnénk a hibát.

És Jézust miért mondja a teológia második Ádámnak is? Miért mondjuk, hogy Jézus földi életével bebizonyította, hogy teljesen megüresítve önmagát, teljesen emberré lett, és leélt egy tökéletesen bűntelen életet itt a bűnös földön, példát adva ezzel számunkra és elénk élve, hogy lehetséges… (igen már hallom, amit gondolsz…mi nem vagyunk Isten, Jézus pedig az volt…)

Nem tudom testvérek, hogy teljesen feddhetetlenül élni lehetséges-e vagy sem. Jézusban nem volt bűn, és követésre hív minket. Felismerni a kísértést és uralkodni minden bűn felett…nagy és nehéz feladat….de azt hiszem, hogy törekednünk a feddhetetlen életre igenis lehet, és kell is.  Ahogy Pál írja: “Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus.” FIl 3,12

Te mit gondolsz? Írd meg kommentben!

“törekedj az igazságra”

Már Pilátusnál is felmerült, a posztmodern korunkban pedig különösen is igaz a kérdés: …”de mi az igazság?” Jn 18,38)

Tele vagyunk álhírekkel, tódul a szenny és a hazugság a médiából, a “karaktergyilkosság” (szándékosan hazudni valakiről, hogy rossz hírét keltsük) bevett politikai eszköz. (nem ide tartozik, de azért engem megdöbbent, hogy senkit nem döbbent meg, amikor a fideszes média a választások után kiáll, és nyíltan beismeri, hogy hazudtunk amikor pl-ul Vonáról azt mondtuk hogy Allah-hoz imádkozott, meg hogy melegbárba jár…majd kacagva befizetik a pár milliós bírságot, mert ott tartunk, hogy “olcsóbb” a bírságot megfizetve hatalmon maradni, mint a jogkövető magatartással veszíteni”)

És mennyi és mennyi kérdést tesz fel a posztmodern ember, amire ott van az Igében a világos válasz, csak azt nem keresi, azt nem hallja meg:

• Hány éves a föld? 5000 vagy 5 milliárd?
• Hogy keletkezett? Most akkor volt ősrobbanás, vagy sem?
• Melyik a helyes társadalmi berendezkedés forma: a demokrácia, az autokrácia, a királyság, a kommunizmus vagy a kapitalizmus?
• És ha demokrácia akkor melyik: a liberális, vagy a másik?
• Meddig kell engedelmeskedni a hatalomnak?
• Hol a határ az önvédelem és az erőszak között?
• Mikortól vagyok már irígy, és meddig csak motivált a mások sikerétől?
• Meddig egészséges a szeresd (felebarátodat, mint) önmagadat és mikortól válik önzéssé?

És mindenek végén a világnak ott marad a “…szerintem-káosz…” a “…szerintem-megosztottság…” a “….szerintem-okoskodás…”

Szóval “mi az igazság?” És tudjátok nem is kell messze menni, elég ha az egyházak teológiáját megnézzük. Egyik azt mondja én Lutheránus vagyok, nálunk van az igazság! A másik ugyanezt hirdeti Kálvin neve alatt. A baptisták sokan megtagadják az úrvacsorát az élő hitűektől is, akik nem merítkeztek teljesen víz alá, sok pünkösdi meg van győződve, hogy újjá sem születtünk addíg, amig nem beszélünk nyelveken..a katolikusok pedig hirdetik: ők az egyedül üdvözítő egyház.”

Még jó hogy eljött Jézus, aki elmondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet” (tehát akkor nem Luther, nem Wesley, nem Kálvin,…)

Mivel minden más relatív, egyetlen biztos tájékozódási pontunk maradt, ha valóban az igazságot keressük: és az maga az Úr Jézus Krisztus. Azaz Isten és az ő igazsága.

Törekedj az igazságra – nekem annyit jelent – törekedj megismerni az Igazságot, azaz magát az Urat! Amit ő jónak mond, mond te is annak, amit ő elutasít, utasítsd el te is. Ekkor nagyjából biztosak lehetünk abban, hogy nem vétjük el a célt!

És ha ő azt monjda, hogy “én vagyok”, akkor légy benne biztos hogy Ő VAN!

Ha ő azt mondja: “az én atyám házában sok hajlék van…és előre megyek, hogy helyet készítsek a számotokra” (Jn 14), akkor légy biztos benne, hogy a Menny létezik és oda is fog vinni minket. (…”ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Jn 14,3)

És mindezeken felül természetesen igaz az is: nekünk keresztényeknek törekednünk kell az igazságra az igazmondásra minden esetben.

“szíved szerint mondj igazat”

Egyszer olvastam valahol, hogy egy állásinterjún elég 30 perc, hogy elhangozzék az első hazugság! Nem döbbentem meg. Sokszor hazudik, ferdít, torzít, elhallgatja az ember az igazságot. Érdekei szerint, vagy mert úgy érzi az igazság kimondása konfliktussal jár.

Luther Márton mondta egyszer: “Az igazi béke nem a konfliktus hiánya, hanem az igazság képviselete.”

Miért félünk megmondani az igazat? Miért nem intjük testvéreinket, hanem csak (jó esetben) füstölgünk magunkban, vagy (rosszabb esetben) másoknak panaszkodunk miatta? (a pletyka, a kibeszélés, a megszólás a gyülekezetben imaközösségekben virágzik a legjobban)

Azért mert mindent alárendelünk a népszerűségnek és a megfelelési vágynak. Még az igazságot is. Inkább képmutatóan hazudunk. Mert testvérem az is hazugság, amikor a szívedben mást gondolsz, mint amit mutatsz, vagy mondasz embertársadnak! Az ige pedig ezt mondja: “szíved szerint mondj igazat”

• Akkor is, ha károd származik belőle?
• Akkor is ha szégyenkezned kell majd az emberek előtt miatta?
• Akkor is, ha kirúgnak miatta?
• Akkor is ha megbotránkoznak majd?
• Akkor is, ha kizárnak a gyülekezetből/egyházból miatta?
• Akkor is, ha az illető majd vádol és visszaüt és megsértődik rajta?

Igen akkor is!

Sok keresztény hentereg még mindíg abban a világi óemberi örökségben, hogy elkövet egy hibát és leplez, tagad. Mások már rég tudják, hogy mi voltunk, de mi még mindíg tagadjuk. Azt hisszük kiállni, beismerni és bocsánatot kérve felfedni az igazságot, a hibánkat a gyengeség jele. Pedig pont ellenkezőleg: csak az erős jellem tudja ezt megtenni. Aki nem fél. Aki érti és követi Jézust, aki nem véletlenül mondta:

“Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen az a gonosztól van.” (Mt 5,37) Mondjatok tehát mindíg igazat!

Várom a kommentjeiteket!