Egyes protestáns felekezetek az Ábrahámi körülmetélkedes jogfolytonosságára hivatkozva gyakorolják a csecsemőkeresztséget, míg az evangéliumi hívők azt mondják: a keresztség jel, a megtért ember élő bizonyságtétele és engedelmes cselekedete, amellyel bizonyságot tesz Menny és Föld, szellemi és anyagi világ előtt, hogy hitre jutásával, odaadja testét a halálnak, és feltámad Krisztussal.. és él többé nem ő, hanem él benne a Krisztus. Meghalunk a bűnnek, és élünk Krisztusnak…

Előre bocsájtom, hogy annyiban igazuk van a templomosoknak, hogy a körülmetélkedes valóban az Isten népéhez tartozásnak a jele volt az Ószövetségi korban, ugyanúgy, ahogy ma a keresztségnek is annak kellene lennie, ….ha helyesen gyakorolnák. Abban azonban tévednek, hogy csupán a keresztség létrehozza az Istenhez való tartozást és az istenfiúságot..erről az ige (mindkét testamentumban) egészen másként beszél.

Ma reggel -immár sokadszor ismét – a Római levél olvasásába kezdtem, és már az első soroknál megálltam és azt mondtam magamban: nem akármilyen választása volt Pál Istennek! Minden mondata hihetetlen erővel szól.

Pál a római zsidókhoz szólva világossá teszi, hogy a körülmetélkedes Istentől kapott jel, ami ugyan testi jel, de lélekben megélve válik igazsággá. Azt írja, hogy a testi jel semmi, ha a szív nincs odaszentelve Istennek, azaz hit nélkül semmit nem ér. Sőt…

2 fejezet 25-29 versek így írnak erről:

“A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt, de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem számít-e Isten előtt a körülmetéletlensége körülmetéltségnek? És a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, sem nem az a körülmetélkedés, amely a testen, külsőleg látszik; hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint.”

Kezdjük el ezt a két szót, az ószövetségi körülmetélkedést és az újszövetségi keresztséget, mint váltófogalmak kezelni. Nézd meg milyen igazságra lehet ébredni, ha a körülmetéltség szót kicseréljük a keresztség szóra:

“A keresztelés valóban használ, ha megtartod a törvényt, de ha törvényszegő vagy, akkor megkeresztelkedésed megkereszteletlenséggé lett. Ha pedig a megkereszteletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem számít-e Isten előtt a megkereszteletlensége megkereszteltetésnek? És a származása szerint megkereszteletlen is, aki betölti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a keresztséged ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az a keresztény, aki külsőleg az, sem nem az a keresztelés, amely a testen, külsőleg látszik; hanem az a keresztény, aki belsőleg az, és az a keresztség, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint.”

Látjátok testverkéim mit mond az ige? Ki a keresztény?

Jézus is ezt mondta: ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat. Higgyetek Istenben, higgyetek énbennem.

Egy csecsemő se hinni, sem Krisztus parancsolatait megérteni nem képes, nemhogy megtartani. És helyettes üdvösség sincs, mert senki nem fog üdvözölni a szülei, nagyszülei hite által, ezt is tudjuk… így az is egy nagy botorság, ha azt mondjuk: a szülők hitére kereszteljük meg a gyereket.

A baptisták, és az evangéliumi keresztények az ige mezsgyéjén szilárdan állva vallják: előbb a hit, aztán a keresztség.

És Pál apostol ugyanezt mondja Ábrahámmal és a körülmetéltségevel kapcsolatban a 4. fejezet 9-12 verseiben, csak értelemmel és lelki füllel kell hallgatni…

Olvassátok!

Ábrahám minden hívő atyja

“Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak Isten a hitet számította be igazságul. De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, és az igazság azoknak is beszámíttassék; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.”

Gyönyörű mondatok, melyből ugyanaz az igazság világlik ki: előbb a hit és engedelmesség, utána a keresztség.

“Ábrahámnak Isten a hitet számította be igazságul.” – Pál itt a Genezis 15,6-ot idézi, s valóban Abrám hit által ment ki a földjéről és indult el Isten szavára az ismeretlenbe (Gen 12,4). Isten szava szólt hozza, és ő ezt hittel elfogadva engedelmeskedett.

És valóban. Ábrahámnak a hite volt előbb, és csak utána kapta meg az Istenhez tartozás jelét, a körülmetélkedést. És -ahogy ezt maga a fenti ige mondja- a körülmetélkedése pecsétje volt a hitének. (“körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta“)

Nem volt tehát “megkeresztelve” (körülmetélve) Ábrahám hitre jutása előtt, és hitét is engedelmességgel bizonyította Isten előtt, mielőtt a jelet magára vehette.

Tehát ez már a kezdetektől így volt, és így van ez ma is.

És mivel világosan látszik, hogy a csecsemőkeresztség mára szemfényvesztéssé és vallásosak megtévesztésének kegyes eszközévé vált, egyenesen az igazság elleni vétekké fajult. Nem hiszed? Menj csak be egy katolikus, vagy evangélikus templomba és kérdezz meg embereket: “maga meg van térve, újjá van születve?” És figyeld meg hányan fogják válaszukat azzal kezdeni, hogy meg vannak keresztelkedve…azaz a tévtanok miatt a keresztségüket tekintik a megigazulásuk alapjának és nem az elő hitet.

Ezek a fenti igék tehát világosan cáfolják a vallásos engedetlenség azon védekezését, hogy a csecsemőkeresztség az Ábrahámi körülmetélés Újszövetségi jogfolytonossága. Az Ábrahámi hit általi körülmetélkedés nem legitim igazolása a hit nélküli csecsemőkeresztségnek.

Két igével zárom soraimat:

“Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Zsid 11,6

“Hit nélkül nincs megigazulás” Róma 10,5

Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

Ámen