Öt kenyér, két hal és a tizenkét tele kosár… – igetanulmány

“Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.” Mt 14,13-21


A 36 csodaesemény közül ez az egyetlen, amelyet mind a 4 evangélium megörökít. A tanítványok nem mástól hallották, hogy ez történt, hanem résztvevői az eseménynek. Jelen vannak, szem és fültanúk.

Öt kenyér és két hal, és jóllakik vele 5000 ember és még marad is?

Mi ez? – kérdezhetnénk… Hogyan történt? Jézus áll egy kosár felett és az ételt csak veszi, veszi és veszi….???

Gyerekkoromban szüleim elvittek egyszer a Mokka presszóba, ahol a híres Rodolfó bűvész adott műsort. Emlékszem, elővett egy fekete cilindert, és a kalapból (amit előtte megmutatott nekünk, hogy üres) elkezdett előhúzni selyemkendőket, és csak húzta… és húzta…és húzta….és sosem volt vége..

Persze Rodolfóról senki sem hitte, hogy ő a messiás, sőt korrekt volt, mert minden bűvésztrükkje előtt bejelentette: “vigyázat, csalok.”

Felmerülhet bennünk a kérdés: Rodolfó korrektebb lenne, mint Jézus? Mert Jézus nem mondta előtte: vigyázat csalok! Csak feltekintett az égre, hálát adott és csak osztotta-osztotta-osztotta az ételt.

Kedves olvasó! Azt hiszem ez a történet egy komoly hitpróba elé állít mindannyiunkat…

Mert ha komolyan vesszük a Bibliát és Jézust, el kell döntenünk szívünkben, mit gondolunk erről az eseményről? Ez csak egy legenda? Mese? Kiszínezett történet? Vagy valóban megtörtént és ez a színtiszta igazság?

Kérlek egy pillanatra most csendesedj el, és tedd fel magadnak a kérdést: mi van benned legbelül? Ez csak egy legenda, ilyen nincs, vagy teljes szívedből hiszed, hogy mindez a tökéletes igazság?

images-2

Ugyanis ha a szívünk belső válasza, hogy nem hiszem, hogy ez valóban megtörtént, és ez csak egy Legenda, akkor további érdekes következtetéseket muszáj emellé párosítanunk:

  1. bár ez a történet benne van a Bibliában, de ez egy legenda, hamis esemény, nem történt meg, vagy nem így történt meg, tehát aa 4 evangelista nem mond igazat (hazug), vagy
    •  a 4 evangelista olyan megszállott hívő volt, hogy nem vették észre Jézus rodolfó trükkjét: a halas meg a kenyeres kocsit Jézus mögött, ahonnan Jézus osztotta az ételt (csak viccelek) azaz a 4 evangelista finoman szólva is erősen kiszínezték a történetet. Tehát
  2. a biblia tehát nem hiteles, mert tele van mesékkel, és legendákkal
  3. tehát tulajdonképpen vagy csalás az egész, vagy jóindulatú emberek fantáziadús írása, tehát végső soron nem tudhatjuk ki volt ez a Jézus, és pontosan mit is tett.

És ha így van, akkor máris becsukhatjuk a Bibliát, és indulhatunk keressüni más vallást, mert ez hamis…

Életbevágó tehát megértenünk, hogy mennyire fontos, hogy erre a kérdésre válaszoljunk: ez igaz, vagy legenda?

Ha viszont most azt mondjuk magunkban: elhiszem, hogy Jézus megszaporította az 5 kenyeret és 2 halat 5000-re, akkor pedig ezt kell végiggondolnom:

  • Ki képes ilyet tenni?
  • Milyen képességgel és hatalommal?
  • Hol láttunk, hallottunk, vagy tapasztaltunk még más ilyen eseményt?
  • Ez a jelenség mivel magyarázható?
  • Ki az, aki ilyet képes tenni? Ember egyáltalán?

És ha még mindíg hisszük, hogy ez a történet igaz, akkor el kell jussunk Jézus természet feletti képességeihez, és Jézus természet feletti hatalmához.

És azt kell, hogy mondjam, hogy ez az egy esemény eljuttathat minket az élő hitre. Mert ha Jézus valóban megtette ezt, akkor ő nem ember, hanem akkor ő valóban természetfeletti személy, azaz ő valóban az, akinek mondja magát, és akkor barátom valóban komolyan kell vennünk minden szavát: a mennyet s a poklot, az üdvösséget, az örök életet és az örök kárhozatot…

Most nézzük meg az esemény mélyebb lelki tartalmait:

Máté szerint az esemény közvetlen Keresztelő János halálhírének érkezése után történik. Úgy olvassuk, hogy amikor meghozzák neki a gyászhírt, elhajózik Jézus egy lakatkan helyre egyedül. (Mt 14,13) 

Egyedüllét. – a mai világban szinte alig vagyunk egyedül. A munkavállalókat divatos egylégterű irodákba ültetik, nem otthon, hanem közösségi étkezőkben étkezünk, nem magunk, hanem másokkal együtt edzőtermekben sportolunk, sőt még az online térben is állandóan jelen vagyunk (és kopogtat valaki).

Sok meg -és túlterhelt embert látok és szoktam őket kérdezni: – neked van minőségi időd önmagadra? Amikor foglalkozol a lelkeddel, amikor elcsendesedsz, amikor nem zavar senki és semmi, amikor békében van a lelked és nyugodtan átgondolhatod a dolgaidat, életedet? Ilyenkor a legtöbben nagyot sóhajtanak…(de jó lenne…)

Kérdés: Jó-e és szükséges-e az egyedüllét? és mikor akar – vagy lenne jó – az embernek egyedül lenni?

  • Jó elcsendesedni, rendezni a gondolatainkat, megpihenni egy kicsit a világ zajában
  • Jó csendben lenni a gyászban, a fájdalom feldolgozásában is
  • Aludni is egyedül alszunk. Lehet, hogy a feleséged/férjed is ott van melletted az ágyban, de az alvást egyedül végzed. Az alvás egy tökéletes egyedüllét, tökéletes csend. Nincs ott senki és semmi. Feltöltődés, megtisztulás, új erő forrása. Ha nem aludnánk, meghalnánk.
  • Jó csendeben lenni amikor összezavarodik az életünk, amikor bajban vagyunk..

Azt gondolom, hogy ahogyan az alvásra, úgy az éber egyedüllétre is szükségünk van. Mert amikor egyedül vagyunk, és nincs ott senki, és nem beszél senki, és nem csörög-pittyeg a telefon, akkor ebben a csendben van esélyünk meghallani Isten belsőnkben megszólaló csendes hangját: állj meg! Gondolkozz! Jó fele megy az életed?

Te felteszed magadnak néha ezt a kérdést: Jó fele megy az életem?

Aztán így folytatódik: “amikor meghallotta ezt a sokaság utána ment gyalog a városokból.”

Ez a tömeg, amikor gyalog elindul, nem testileg éhes, hanem lelkileg. Jézust, az élet szavát keresik, lelkileg akarnak betelni, és fogalmuk sincs arról, hogy este kenyérrel és hallal, azaz testileg is jól fognak lakni.

És azok, akik valóban éhezték és szomjúhozták az Igazságot, végül jóllaknak (testileg is) és megtapasztalhatják a kenyérszaporítás csodáját: Jézus kijelenti magát nekik (“boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot!”)

Látjátok-e a sorrendet: előbb a lelki éhség, aztán a testi szükséglet.

Sokan ott vétik el a hitbeli életüket, hogy a sorrendet megcserélik. Amíg testileg nem szenvednek, amíg a világi életük rendben van, egészségi, anyagi, szociális-társkapcsolati igényüket a világ kielégíti, addig nem keresik Istent. És csak akkor (és addig) jönnek, amikor életük válságba jut, és valahogy ki nem kecmeregnek belőle. És amint megoldják (saját erejükből) már sehol sincsenek. Nem csoda, hogy Isten az ilyenek előtt rejtve marad.

Azok kapják meg tehát a kijelentést, akik lelkileg kívánkoznak az Isten után és akkor is mennek, ha úgy tudják: testileg nem kapnak semmit! És lássátok meg, hogy már itt beteljesedik Jézus ígérete, a ráadás. (“de keressétek először az Isten országát, és mindez ráadásul megadatik nektek” Mt 6,33) Azaz: az az ember, aki elsőnek lelkileg megy Jézushoz, és nem vár semmit, csak bízik, kapja meg mindkét szükségletét: a lelkit és az anyagit is.

Ezek után így olvassuk: “Jézus meglátja őket, megszánja és meggyógyítja őket..”

Miért? Miért szakítja meg Jézus a gyászát? Mi amikor gyászolunk, hozzánk se lehet szólni! És tudod kit gyászolunk a legtöbbet? Magunkat. Én is, te is. Befelé figyelünk, önmagunk körül forgunk, nyalogatjuk a sebeinket és azt kérdezzük: MIÉRT? Miért bántanak, miért néz rám ilyen csúnyán, miért nem figyel rám, miért szólt ilyen mérgesen, miért nem kedvesebb velem…?!?

És azt miért nem kérdezed meg magadtól: én miért bántok másokat, miért morgok, miért nézek rá ilyen csúnyán, én miért nem figyelek rá, én miért nem vagyok vele kedvesebb?

Jézus a gyászában példát ad nekünk! Másokra figyel. Bár belső fájdalma van, mégis észreveszi a másikban az erőfeszítést, hogy jönnek, és gyalog jönnek, és nyomorultak…Megszakítja a gyászt, mert megszánja őket. Nekünk is meg kellene szakítanunk az állandó önmagunkra figyelést, és észrevennünk és lépést tennünk az embertársaink iránt. Máté is és Lukács is jelzi az esemény idejét: Lk 12: “amikor a nap már hanyatlani kezdett.” Mt 15: “amikor esteledett” (A zsidó napszakok számításában este 6-tól másnap este 6-ig tartott egy nap. Az idő tehát délután 3 óra tájt lehetett, ami az esti napszak kezdete volt.)

Az “empatikus” tanítványok kezdeményeznek Jézusnál

A tizenkét tanítvány arra kéri Jézust, bocsássa el a népet, mert puszta ez a hely, hadd menjenek venni maguknak élelmet és keressenek maguknak szállást. Elsőre azt mondhatnánk: milyen remek tanítványok! Figyelmesek, empatikusak, kedvesek! Jó pásztor lesz belőlük… Csakhogy e mögött ugyanúgy ott állhat az a mindenkori emberi gondolat: mindenki gondoskodjék magáról!

Izgalmas dialógus következik ezután. Jézus erre – mert átlát rajtuk – azt mondja: – “ti adjatok nekik enni?”

– Micsoda? Hogyan? Adjuk oda azt a keveset, amink van?

Ha figyelmesen olvasunk, a tanítványok leleplezik önmagukat:

– “nincs nekünk csak 5 kenyér és 2 halunk, és erre is 12-en vagyunk!!!“ (és még itt vagy te is Jézus)

Nem tudom, hogy Jézus milyen tekintettel nézhetett rájuk, hogy kijött belőlük a következő mondat: “- hacsak….hacsak… el nem megyünk és veszünk eledelt ennek a sokaságnak!”

Jézus, ezt komolyan gondolod? A mi kis keservesen megtakarított pénzünkből?! Na ne! Ezt nem mondhatod komolyan Jézus? Ennyi embernek 200 dénárnyi kenyér sem lenne elég!

Hát nem ilyenek vagyunk mi is sokszor? Bőségünk van, és mégis milyen nehezen nyílik meg a pénztárcánk meg az éléskamránk mások előtt?! De amikor a pénztárcád zárva van, tulajdonképpen mid van zárva? Nemde a szíved? És ugyanaz a gondolat van benned, mint itt a tizenkettőben: gondoskodjon mindenki magáról!

Jézus ezzel szemben ezt üzeni:  keresztény ember hite lényegéből adódóan nem zárhatja be a szívét és a pénztárcáját a szegény az elesett és a szükségben lévő előtt.

Ezután Jézus átveszi a cselekmények irányítását és innentől minden cselekedetének valóságos és szimbolikus jelentése van.

…Leülteti őket a fűbe: (Jézus a jó pásztor, aki füves legelőre vezeti az övéit)

…majd feltekint az égre: (jelzi: ami most történni fog, az felülről, egy másik világból jön.)

Jézus, aki jelen volt a pusztai vándorlásnál is, emlékeztetni akarja a népet, hogy akkor és ott is az Isten táplált benneteket az égből leesett mannával. Ami most jön, az is manna lesz, és a szabadulás előfutára. Mert mielőtt bemehettek volna az ígéret földjére, előtte Isten égből pottyant mannával táplálta őket a pusztában. Most a nép – bár testileg már az ígéret földjén van – lelkileg mégis pusztában senyved és hamarosan megérkezhet a Jézusi ígéret földjére való bebocsáttatás ideje.

Az égből jövő étel ezen felül egyértelmű messiási dekraláció is volt. János a saját beszámolójában megemlíti, hogy közel volt a húsvét. Jézus ezzel egy olyan csodát elevenít fel, amely a zsidó messiáshit szerint a Messiás napjaiban elevenedik meg újra.

..megáldotta, megtörte és tanítványainak adta…ismerős sorok nem? Az utolsó vacsorán is szinte ugyanezeket a szavakat olvassuk. Jézus ott áll (és már csak ő áll egyedül) a fűben ülő 5000 ember előtt, és olyat tesz, amit az izraeli kultúrában csak a családfő tett. Csak a családfőnek volt joga ahhoz, hogy az étkezés előtt megtörje és kiossza a kenyeret a családtagoknak. Jézus ezzel a szimbolikus képpel világosan közli, hogy ő az Atya!!!! És ti akik itt ültök, a család részei vagytok.

…miután ettek, összeszedték a maradékot, tizenkét tele kosárral.

images

Ez is egy előkép a hamarosan következő megváltásra, mert a Páska vacsorán sem szabadott hagyni semmit, s itt is össze kell szedni a maradékot. A Páskavacsorát a zsidók eddigre már 1000 éve a fogságból való szabadítás emlékvacsorájaként ünnepelték. Jézus ezzel a vacsorával ezt is üzeni: hamarosan egy újabb szabadításban lesz részetek és azt is egy vacsorával fogjátok ünnepelni évezredeken át, egészen a világ végezetéig.

A maradéknak és a 12 tele kosárnak van egy gyakorlati és van egy szimbolikus üzenete is.

A gyakorlati üzenet: az, hogy még maradt is, azt jelenti, hogy mindnyájan jóllaktak. Aki Jézushoz megy hittel és éhesen, az nem marad kielégítetlenül. Sőt: a Jézus kezébe adott kevés maradéka is több, mint a kiinduló készlet.

A szimbolikus üzenet: Isten állandóan rostálja az ő népét. Mindíg kihullajtja a polyvát, a nem oda valót és marad egy maradék.

  • Gondoljatok az Ároni aranyborjúra… (2 Mózes 32,25) azon az éjen 3000 ember pusztul el kard által.
  • Vagy ott van Illés, aki a Kármel hegyen ezt kiálltja: mindenki elhajolt tőled Uram, csak én maradtam egyedül. Isten válasza: meghagytam 7000 embert, aki nem borult le más istenek előtt.
  • Amikor elmegy a nép babiloni fogságba ki jön haza, és építi újra Jeruzsálemet? Csak egy kevés maradék.

Mindig van egy hűséges maradék, és úgy tűnik ez benne van Isten tervében. Talán ezért mondja Jézus: “sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválasztottak…”

A 12 tele kosár, Izrael 12 törzsét szimbolizálja. Ahogy azok 12-en voltak, úgy lesznek az apostolok is 12-en: Jézus ekklézsiájának a képviselői és továbbvivői. A zsidók Isten népe voltak….de csak egy maradék volt igazán hűséges, a Szentlélekkel megtelt Tizenkettő. Őket és akik az ő szavukra hallgatnak megtartja és meggazdagítja Isten. A többi kihullik a rostán.

Egy-egy gyülekezet életében is így van. Isten rázza a rostát, és a polyva hullik. Isten állandóan rostálja az ő népét. Mindíg kihullajtja a polyvát, a nem oda valót.

Sokan vannak ma is, akik csupán meghívottaknak tekintik magukat…vendégek Isten házában, akik fogyasztani érkeznek. Kényelmesen leülnek, ahogy a vendég az étteremben és várják, hogy feltálalják nekik az ételt. Aztán ha ízlett nekik,  – és elvárják hogy jó legyen, mert hát fizetnek érte – ….esetleg eljönnek megint. Esetleg…

Ezzel szemben a kiválasztottak azért jönnek, hogy szolgáljanak. Ők mosogatnak, ők állnak naphosszat a forró kályha mellett, ők készítik az ételt, ők szolgálják fel, ők tűrik a kritikákat, a becsmérléseket amelyek az elégedetlen Uraktól érkeznek. És a végén nem kérnek és nem kapnak semmi fizetést. Sem dicséretet, sem jó szót, sem elismerést. Ők a 12 tele kosár.

Adja Isten, hogy te és az én életem is “12 tele kosár” lehessen! 

– – – – – – – – – – –

Imádkozzunk!

Drága Jézus, köszönjük, hogy ma nekünk is adtál az égi mannából! Tégy minket kiválasztottá, és öldököld meg bennünk az “Uraságot”, aki azért jön, hogy neki szolgáljanak! Szentlelkedért könyörgünk, szabadításodért esedezünk, mert valljuk előtted, hogy mi itt, a te Szentlelked templomaként sem tudunk így élni. Olyanok vagyunk mint a tanítványaid. Magunkra figyelünk, a mi 200 dénárunkra meg a 2 halunkra. Tégy minket ételosztóvá! Tégy minket emberek gazdagítójává. Tégy minket könyörületessé…egymás iránt is Atyám! Add meg, hogy ne csak a kevés rosszat, hanem a sok jót lássuk egymásban, és hogy tudjuk szeretni egymást és meggyűlölni magunkat. Mert Uram, mi a fordítottját tesszük. Szabadíts Uram, hogy ne így legyen!

Ámen!

 

Felhasznált irodalom:

  • Dr Almási Tibor: Máté evangéliuma II.
  • William MacDonald: Újszövetségi kommentár I.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Helyszín H-9200 Mosonmagyaróvár, Zrínyi Miklós u. 18. Telefon +36 70 866 5220 Email cím movarikereszteny@gmail.com Óra Ószövetségi Bibliaóra: minden szerdán 18.00-tól | Újszövetségi Bibliaóra: minden vasárnap 17.00-tól | Úrvacsorai Istentisztelet: minden hónap első vasárnapján 17.00-tól (téli időben 16.00-től)
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close