,,Tény, hogy legtöbbünk alábbvaló, mint a korai keresztyének, akiket azért üldöztek, mert mélyen keresztyének voltak, minket pedig azért nem üldöznek, mert alig vagyunk keresztyének. Ők annyira komolyan vették a Megváltó országának hirdetését, hogy nyűggé váltak a kor számára, amelyben éltek.

Ők nem nyugodtak bele a tévhitekbe. Nem fogadták azt a véleményt, hogy maguknak kell megőrizniük az igazságot, a többi embert pedig hagyniuk kell tévelyegni anélkül, hogy megpróbálnák rájuk erőszakolni a véleményüket. Ehelyett úton-útfélen prédikálták Jézus Krisztust, és tanúbizonyságot tettek minden bűn ellen. Elítélték a bálványimádást, és tiltakoztak a babonaság ellen, amíg a világ, félve, hogy felforgatják, meg nem elégelte: “Ezt akarjátok? Akkor megégetünk, börtönbe zárunk és megsemmisítünk benneteket.”

Erre a keresztyének ezt válaszolták: “Elfogadjuk a kihívást, és nem tágítunk a szándékunktól, hogy meghódítsuk a világot Krisztus számára.”
Végül a keresztyén Gyülekezet tüze kiégette az istentelen világ üldözését.De mi olyan kedvesek és csendesek vagyunk, mi nem használunk erőteljes nyelvet mások véleményével kapcsolatban, hanem az emberek iránti jóindulatból hagyjuk, hogy a pokolba sétáljanak.

Mi egyáltalán nem vagyunk fanatikusak, és bármit teszünk is, hogy megzavarjuk őket, az öreg gyilkos kényelmesen élhet. Mi nem kívánunk üdvözíteni egyetlen bűnöst sem, aki nem kívánja, hogy üdvözítsék. Készségesen mondunk nekik néhány szelíd szót, de nem beszélünk úgy, hogy közben folynának a könnyeink, és Istennel együtt sóhajtoznánk és küzdenénk értük; és nem próbáljuk meggyőzni őket, noha tudjuk, hogy elkárhoznak, mert nem ismerik a keresztre feszített Krisztust.”

-C. H. Spurgeon-