Mosonmagyaróvári Evangéliumi Keresztény Gyülekezet

“Mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? És hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? ” (2 Kor 6, 14-15)

Ne próbáljuk mi összeegyeztetni azt, amit Isten szétválasztott. Ahol igazság van, ott békesség, igazi élet van, de az igazságtalansággal és bûnnel békétlenség jár együtt. Ott a halál uralkodik. Nagyon gonosz dolog elmozdítani azokat a határköveket, amelyeket Isten állított.

Élesen szét van választva egymástól az igazság és igazságtalanság, a világosság és a sötétség területe. Nem bizonytalan határ ez. Nem lehet egyszerre mind a két területen mozogni. Jól ismert az a fáradozás, amivel el akarják tolni a határokat: „Nem kell azt olyan komolyan venni!” – „Ne légy olyan merev és türelmetlen!” – „Egyszerûen nem él meg ma az, aki a Biblia szerint akar élni!”

Igaz, az egész üzleti életet átszövi az igazságtalanság és a társadalmi életet a hamisság. Aki isteni szabály szerint cselekszik, megütközést kelt, és sokszor lehetetlenné teszi magát. De mégsem szabad elegyíteni. Aki a sötétség területének szabályait követi, az kizárja magát a világosság birodalmából.

Krisztus és Béliál, a két vezér kiengesztelhetetlenül állnak egymással szemben. Krisztus az üdvösség hozója és közvetítõje, Béliál a pusztító. Krisztus megmenti az embert, Béliál szakadékba taszítja. Az elsõ összegyûjti az embereket, a másik szétszórja, harcra uszít mindenkit mindenki ellen. Az elsõ jó magot vet, a másik konkolyt. Maga Isten szerzett ellenségeskedést a kígyó és utódai, Éva és utódai között. Az asszony magva, Jézus, az egyetlen igaz ember; örök ellenségeskedéssel áll szemben vele az ördög és követõi. Akik Jézuséi, soha nem elegyedhetnek össze a sötétség embereivel – azok gyûlölik õket és nem is érzik jól magukat a társaságukban. Nem tudják elfogadni életmódjukat.

De éppen így elviselhetetlen a világosság fiai számára a Sátán gondolkozásmódja. Szakadék ez, amelyet nem lehet és nem is szabad áthidalni. Hívõnek a hitetlennel nincs közössége. A hívõk azonnal megértik egymást még akkor is, ha elõzõleg nem ismerték egymást.

A világ csak az övéit szereti, Jézus gyülekezete neki idegen test. Milyen visszás és érthetetlen, amikor egy hívõ hitetlennel köt házasságot, vállalva vele a legbensõbb közösséget a természetes élet területén. Együtt élnek és belsõleg mégis idegenek egymás számára. (Carl Eichorn)